Székes-Fejérvári Naptár, 1899 (27. évfolyam)
Szépirodalmi rész
81 házasogygyá meg! A kiráfinak se kellett több; nagyot ugrott Ürömibe, osztég aszonta: — Ne búsuljon édes apámuram, hozok én olyan asszont a házho', aminönek nincs párja ebbe az országba, , . . pegy messze se kék érte mennyi.“ „Avval árvalyán-hajat tett a koronájáho, félre csapta a fején, osztég kiment a kertbe. Epen a kerítésen nézett át a gyerekes pajtása az Abrahám gyönyörűséges lyánya, aki ott leselkedett a sok kirá-kis- asszonyokra, mert ha ki kék vallanyi, szerette bijon ő is a kiráfit, azé is irigykedett a kirákisasszonyokra .... Most má azt hitte híjába sze- retyi, mégis más lesz a kiráfi felesége.“ — Szegény! — szólt közbe Izolda. „De hát nem úgy történt. A kiráfi átugrott frissen a kerítésen, megölelte, megcsókóta, osztég aszonta neki. Nekem me' kék házasonynyi, elgyüsz-e hozzám felesígnek? ... A lyány szivi majd meszszakadt ürömibe, mikor ezt hallotta, vissza is csókóta százszor is meg ezerszer is, de oszt csak még is szomorú lett, aszonta: Nem lehetek én étted sohase, mer én más hitű vagyok, a pap se anna Össze minket!“ „De honnem ! — mondta a kiráfi — majd ráparancsol az én apám ! Evvel osztég bement Abrahámho, akitü mekkérte a lyányát. Abrahám, mikor hallotta mit akar a kiráfi, nagyon megijett, mert ha nem telyesiti a kérésit, az öreg kirá haragszik meg rá, ha megest telylyesiti, akkor meg a. hityi (hite) ellen tesz. Sokáig töprenkedett, a hosszú szakállábú egyenkint szaggatta ki a szálakat, de mégse tudott határoznyi, A végin is csak azt mondta: nem lehet, nem lehet. „Hijába könyörgott neki a lyánya is meg a kiráfi is. Mikor osztég látta a kiráfi, hogy nem bódogul vele, elbűcsiízott a lyántú, de nem ment haza a rezidencziába, hanem elment a klastromba, a barátokho, ott kért egy ócska barátruhát, osztég ebben elment a szentkiíthó remetének. A lyán meg otthon szomorkodott, ki-kiment a keritéshe', hol a kiráfi mecscsókóta, osztég ott sirt-rit napestig. „Mettudták ezt a népek az országban, megsajnálták a kiráfit, mehhát attúl is íétek, hogy máj mehhal a remeteségben, osztég nem kapnak kirát, ha az öreg mehhal. Elmentek hát Abrahámho', hogy ne tegye tönkre keménységivei a kiráfit is, a lyányát is, meg a népet is. De Ábrahám nem engedett, mer' megest azok is jártak a nyakára, a. kikvel egy hiten vót, hogy ne engegygyen.“ „A népek mindég jobban mehharagudtak, oszténg azon tanakodtak, hogy miképen kénszeritsék Ábrahámot. Üsszebeszétek, hogy senkise menjen Ábrahám traktérjába. Nem is ment senki. A sok siitt-fött étel ott veszett a nyakán, a bora nem kellett senkinek, a sok jó pályinkának meg mind kiment az ereji, mivel hogy senkise itta.“ 6 Scanned by CamScanner
