Székes-Fejérvári Naptár, 1899 (27. évfolyam)

Szépirodalmi rész

75

A jószivü tündér.

— Szepessűgi népmonda. —

Tarpatak völgye (Kohlbachthal) a Tátra egyik legszebb és legregényesebb része. Balkéz felől emelkedik a Nagy-Szalóki- s jobbról a Lomniczi csúcs, égnek meredő ormaikkal. A, Tarpataknak kristály vize gyors futásban siet a hegyóriások alkotta völgyön alá, közbe-közbe számtalan kisebbb-nagyobb vizesést képezve.

E vadregényes völgyben szivesen időz a fáradt turista, ha az ormokról kimerültén oda ismét visszatér. Vezetőmmel, az erdöfalvi fiatal kartárssal mi is a patak menti szép pázsitra heveredtünk, hogy 4 órai hegymászásunk fáradalmait kipihenve a Tátra Füreden hagyott kerékpárjainkon Barlangligetre ránduljunk.

A völgynek vadregényessége és természeti szépsége annyira lekötötte figyelmemet, hogy farkas étvágyam daczára alig érintettem a velünk hozott s társam által asztal helyett a zöld pázsitra elibénk rakott ételnemüeket. Hol egy különös alkotásu szikla, vagy szikla-csoportozat, hol pedig virágos kerthez hasonló virágszőnyeg ötlött szemembe; odébb vig csergedezéssel fehér habfodrokat alkotva esett a patak rendes folyását gátló sziklákról a viz, mig közvetlenül előttünk keskeny szikla hídon szökött az át. Társam alig győzött kérdéseimre felelni, mig nem további kérdezősködéseim elöl azon kijelentéssel vélt kibújni, hogy itt minden sziklának, vagy helynek meg van a saját mondája, — regéje s ha mindazoknak elmondását várom tőle, úgy másnap estéiig sem mozdulunk helyünkből. Ezzel azonban legkevésbbé sem ijesztett rám, mivel kellemes ás ügyes mesemondónak ismertette meg magát.

Ismételt kérésemre végre elmondotta alábbi népmondát, melyet

szavait idézve közlök.

— Látja-e ama különös alkotásu sziklát amott a vízesés fölött? A vízesés fölé kiugró részén ült réges-régen szép nyári napon egy i^u. ■Homlokát összeránczoltan s fejét gondtelten egyik kezére támasztva bámult a tova rohanó patakba. „Nem“, kiáltott fel hirtelen, „nem tudom ^ár tovább tűrni 1 . . . Inkább a halál, mint csalódott szívvel nyomorogni.“ k szavakra eltökélten ugrott fel ültéből, hogy a vízesés alján elég mély 'ízbe vesse magát a magas szikláról.

Scanned by CamScanner