Székes-Fejérvári Naptár, 1899 (27. évfolyam)
Szépirodalmi rész
60 takácsok, vargák, csapók, ácsok, kőművesek, kovácsok stb. stb. nem lehettek-e méltán büszkék arra, hogy ilyen kollegáik vannak ? mikor ezek nekik semmi konkurencziát nem csinálnak, csupáncsak a munka nemesitó hatásáról és annak okos, értelmes, szorgalmas üzéséről mutatnak példát. Ha az ember a régi adomány-leveleket olvasgatja, föltűnik, hogy azokban a legelők igen nagy szerepet játszottak. Úgy látszik, akkoriban ebből volt legtöbb s ezt tartották az emberek leghaszontalanabbnak; tehát jó lesz ezeknek az uj szerzeteseknek. Az ősi czisztercziek aztan épen erre alapították az egész mezei kultúrát. Baromtenyésztés az egyik lényeges föltétel, hogy kopár területeken gazdag termőföldet nyerjünk. Az adatak erre nézve szinte elbóditók. Mikor sz. Bernárd 1115-ben Clair- vauxt alapította, az egész állatállomány egyetlenegy szamárból állott. És mikor a XII. század vége felé Clairvauxból egy íiókapátság telepedett át Szardiniába, első beruházásképen 10.000 birkát, 1000 kecskét, 2000 malaczot, 500 tehenet, 200 Ökröt, 100 lovat vittek magukkal a szerzetesek. Mennyi maradhatott még otthon? — És kinek jutott eszébe a XII. században az, a mit egy cziszterczi kolostor megtett, hogy t. i. Olaszhon déli vidékein, Campaniában, szerezzen be 10 db. gyönyörű tenyészállatot és az Alpeseken keresztül szállítsa Francziaországba? A történet megörökítette annak a derék munkás-testvérnek nevét — Lőrincz volt az. — a ki ezen óriási termetű és vad természetű barmoknak átszállítására, — és pedig jó eredménynyel — vállalkozott. Az a gazdagság, melyet az okos, tervszerű, szorgalmas munka és a csekély igényüség a cziszterczi kolostorokban összehalmozott, különböző csatornákon a szegények fölsegélyezésére folydogált el. Az ősi cziszterczi alaptörvény kimondja, hogy minden fölösleg a szegényeké. A kolostor kapusának mindig bőséges készlet állott a kenyérből — és pedig fehér kenyérből, mert a szerzetesek maguk csak korpás fekete kenyeret ettek, — hogy a szegényeknek minden pillanatban segítségére tudjon jönni. Az ebédnél az apátnak hozott külön tál étel után mindjárt másik három tállal hoztak ételt; ez volt az u. n. megholtak-porcziója: s ezt rögtön a szegények közt osztották szét. Az ebéd után fönmaradt ételek természetesen szintén a szegényekéi lettek. Minden cziszterczi kolostorban egy külön állás volt szervezve az utasoknak és a betegeknek gondozására ; ez volt az u. n. „hospitalis monachus.“ A kolostornak egy külön álló részében volt berendezve a vendégfogadó és a kórház. Az előbbi nagy áldás volt az utasemberre, akár szegény volt, akár gazdag, azon időkben, mikor még a nyilvános és jövödéi mre számitó hotelek jórészt ismeretlenek voltak. A kórház különösen a kolostorral szomszédos vidéknek lakóira volt nagy jótétemény. A szegény jobbágynak akkor is alig volt kenyere, mikor dolgozni tudott. Ha betegScanned by CamScanner
