Székes-Fejérvári Naptár, 1899 (27. évfolyam)

Szépirodalmi rész

seg <?rt€“ öt, л agy családjának valamelyik tagját, öregbedett a baj. Ilyenkor a kolostor kapuján kopogtatott, ide jött vagy ide hozta a beteget, s a vendéges-szerzetesnek volt föladata a beteget elhelyezni, táplálékról, orvosszerekről, ápolásról 'gondoskodni.

Ha utas érkezett vagy beteget hoztak, kissé másképen történt a fogadás és az elszállásolás, mint az a modern hotelekben vagy kórházakban szokásos. A kopogtatásra a portás egy hangos „Deo gratias“-szál felelt, rögtön kiment és szerény alázattal megkérdezte a jövevény kívánságát. Ha olyan valaki jött, a kit el kellett szállásolni, meghajtotta magát előtte és az előszobába vezette, ott leültette és azt mondta neki: »Légy kis türelemmel, mig bejelentelek az apátnak; rögtön visszatérek.“ Az apát azonnal jön, s földre borulva üdvözli a vendéget, elvezeti az oratóriumba, ott imádkozik vele s elkiséri a vendégek vagy betegek lakosztályába. így írja ezt elő az eredeti szabályzat. A vendég, a szegény, a beteg — Krisztus képét viseli. Krisztust üdvözli a hangos „Deo gratiasu-szal benne a kapus; Krisztust tiszteli meg benne az apát, mikor előtte térdre borul.

De legyen elég ennyi a napirendnek ezen részéről, a kézimunkáról.

A nap 24 órájának harmadik része a szellemi foglalkozásra volt szentelve. Az első időkben nagyon fontos tennivalók voltak a cziszterczi kolostorokban: a könyvtárt kellett előteremteni s ez az összes tollforgató szerzeteseknek munkáját igénybe vette. Ez úgyis magától érthető. A könyvnyomtatás föltalálása előtt igen sokat kellett Írni, másolni, hogy az uj kolostorokban a szükséges munkák ne hiányozzanak. Ez igy volt mindenütt. De a cziszterczieknél még egy külön jelenségre találunk.

Mikor az első 21 szerzetes Molesméböl Citeauxba áttelepedett, onnét mitsem hoztak magukkal, csak a szent Írást és a breviáriumot. Ezeket is csak kölcsön kapták; és a pápának különös beavatkozásra volt szükség annak kieszközlése vegett, hogy a jövő (1099) évnek Szent íván napjáig ezeket a könyveket lemásolás czéljából maguknál tarthatták.f Miután a cziszterczi rend véglegesen megaiapult, a Hl-ik citeauxi apát Harding István, azt a genialis tervet alkotta meg, hogy a sz. misénél, {Hz egyházi imádságnál, a szertartásoknál, a szerzetesi élet szabályozásánál stb. jelentősebb összes könyveket szerzeteseivel kritikailag átdolgozta, a helyes szöveget megállapította és igy elkészítette azt a típust, mely azután az egész rendben, az összes kolostorokban lemásoltotván, egészen egységes szellemet biztosított a testületben.

így készült el a XII. század elején a sz. irás kritikai átjavitása. Olyjmunkálat, melyhez foghatót azon korban, sőt még több századdal azután sem találunk s a mely munka megczáfolja azt a sejtelmet, mintha a czisztercziek az első időkben a szellemi eletnek és a tudománynak- 61 —

Scanned by CamScanner