Székes-Fejérvári Naptár, 1899 (27. évfolyam)
Szépirodalmi rész
56 arató munkát. Eleinte biz ez szokatlan volt. Sz. Bernárdrol beszelik Ösí forrásaink, bogy mikor ez a finom idegzetű, délczeg lovag első ízben megkisérlette a sarlónak kezelését, szörnyű ügyetlenül eseti, ki a munka. Az öreg citeauxi apát, Harding István, egy ideg csak nézte az ifjú erőlködését; de mikor látta, hogy sehogysem tud sort tartani edzettebb társaival, sőt egészen eltikkkad, — kiparancsolta a rendből, hogy kissé pihenje ki magát. Biz ez megszégyenítő parancs volt. Kesőbo aztán a gyakorlat segített a bajon, és sz. Bernárduak egyik büszkesége lett, — szokott is evvel néha enyelgöen dicsekedni, — hogy képes volt versenyt tartani a legjobb aratókkal. Egyébként a czisztercziek kézi munkájának helyes megítélésére szükséges tudnunk azt, hogy a tulaj donképeni szerzetesnek, az u. n. m о na- chusnak nem ez képezte fő életfeladatát; hanem az előbb már említett „isteni munka“ és egyéb szellemi munka közé olyképen volt a kézi munka beillesztve, hogy az mint hatékony gymnastika is nagyon alkalmas volt az idegzetet kellő élénkségben tartani. A 24 órából álló napnak főbeosztása az volt, hogy 6 óra esett az imádságra, ismét 6 óra a szellemi munkára, 6 óra a kézimunkára és 6 óra az alvásra. Ezen fő napi periódusokból kellett aztán itt is, ott is egy kis időt elcsípni az étkezésre, a szórakozásra stb. Az évszakok és napok különbözősége szerint különböző volt a részletes beosztás. így pl. vasár- és ünnepnapokon elesett a kézi munka, de hosszabb volt a káptalan és több idő maradt a szellemi munkára. Téli évszakokban is mindig a szellemi munka volt a túlsúlyban. Nyáron pedig a kézi munka, kivált a kaszálás és aratás idején, annyiia tiilsúlyra emelkedett, hogy néha még a sz. mise hallgatása is elmaradt. Egyéb részletekkel így állunk: Imsvéttól kezdve október hó 1-ig délelőtt 1U órától kezdve az ebédig szellemi munka volt előírva. Ezt megelőzőleg, valamint az ebéd és szórakozás után kézi munkával foglalkoztak. Október hó 1 töl a nagyböjtig reggel' szellemi, délután kézi munkát ir elő a szabályzat. Ezt az étkezési rend is így követelte, melyről egyébként majd később lesz szó. A cziszterczieknél a kézimunkának egész jelentőségét csak úgy vagyunk képesek megérteni, ha a tulajdonképeei szerzeteseken, monachu- sokon kívül, szemügyre vessáik az u. n. conversusokat, kiket a nép nyelven munkás, paraszt vagy szaka las testvéreknek nevezhetünk. Ezek is szerzetesek voltak és a szabályzat, szerint mindenben, az étkezésben is. a monachusokkal egyformák. De mig a monachusok a napnak egy részét, körülbelül felét, az imádságra és a szellemi munkára fordították, addig ez a munkás-testvér tulnyomólag kézi munkával foglalkozott; előirt imádsága rövidebb ideig tartott és a szellemiekkel egyáltalán nem foglalkozott. Scanned by CamScanner
