Székes-Fejérvári Naptár, 1899 (27. évfolyam)
Szépirodalmi rész
— 55 be nem vallotta, úgy bárkinek szabadságában állott az illetőt leleplezni. Ezt úgy tekintették, mint a szeretet követelményét. A bevádoltnak azonban joga volt a dologra nézve folvilágositást adni és az esetleges félreértést tisztázni. A bünvallomás után következett a munkaszerepnek kiosztása. A perjelnek, az alperjelnek, a házgondnoknak, a kapusnak, a betegápolónak, a vendéges-szerzetesnek maga az állás megjelelte a napi foglalkozást. Más teendőket, különösen a templomban, a konyhában, a sekrestyében stb., a kijelölt szerzetesek egész hét folyamán, mint „hetesek“, végeztek. A többi munkára naponkint történt a kijelölés. Az apát a káptalanon fölolvasta, kik fognak a ház körül, kik a kertben, kik a mezőn, kik az erdőn dolgozni. A kijelölés után rövid, de buzgó imádsággal kérték Isten áldását a munkára. A czisztercziek napi imádságában az u. n. Príma után mai napság is megvan ez a részlet, mint a régi káptalanon a munka kiosztá sának emléke; holott, pl. a világi papoknál, ez a részlet egészen hiányzik Erre azután fölolvastak mindennap sz. Benedek szabályaiból egy- egy fejezetet. Megemlékeztek rövid imában az elhunyt társakról. S mindezek végeztével mindenki a dolog után látott. Vasár- és ünnepnapokon még az a változás volt, hogy az apát beszédet tartott szerzetes fiaihoz a káptalanon. így pl. a clairvaxi apátság káptalanján hangzottak el azok a beszédek is, melyeket sz. Bernard tartott s a melyekre akkor úgyszólván az egész világ figyelt. Azon időkből eredő levelekből tudjuk, hogy a Bajna partján, sőt messzebb Németország közepe táján, déli Francziaországban folytonos figyelemmel kisérik. minő eszméket fejteget a claivaxi apát. Türelmetlenül sürgetik a clairvauxi titkárokhoz irt levelekben a beszédek megküldését. És azok rendkivüí gyorsan terjednek szét és rövid idő alatt általánosan ismertek lesznek; az ember szinte felejti, hogy mindez három századdal a könyv- nyomtatás föltalálása előtt történt. Azonban kövessük a szerzeteseket a munkába. Sz. Benedek egy nagy elvet mondott ki, és a czisztercziek ezen elvet betüszerínt való szigorúsággal vitték keresztül: hogy t. i. nem is szerzetes az, a ki kézi munkát nem végez. A kik azelőtt, künn a világban, előkelő szerepet vittek: kanonokok, püspökök, lovagok, grófok, herczegek sőt királyi herczegek, — igy pl. az akkor Francziaországban uralkodó VII. Lajosnak testvéröcscse, Henrik, továbbá a német császári házzal rokon herczeg freisingeni Ottó, — minden megkülönböztetés nélkül vágták a fát, hordták és rakták össze ölbe, söpörtek súroltak, mosogattak, gerebléztek, kapáltak, stb. stb. Kivált a nyári nagy munka idején, minden szerzetes künn a réten a szántóföldeken sürgött-forgott és kezdve az apáttól, végezte a nehéz Scanned by CamScanner
