Székes-Fejérvári Naptár, 1899 (27. évfolyam)
Szépirodalmi rész
45 augusz us i'a vöt. tthon Ünnepi imára kondultak a harangok, a nagjr nemzeti ünnepet, 8zent István napját ünnepelte meg kegyelettel Magyar- ország. s ott távol tölünk királynénk is megünnepelte e napot. A templomban e napra nagy énekes misét rendelt, melyen kísérete is ünnepi díszben jelent meg. A kórusról magyar egyházi ének dallama zendült meg s a királyné az ö gyönyörű, csengő hangján együtt énekelte az ott lévő magyarokkal : „Áldd meg országunkat, Mi magyar hazánkat, Vezéreljed jóra A mi királyunkat“. Majd pedig a második éneket : „Uh dicsőséges szent jobb kéz, Melyet magyar óhajtva néz“. Az Ischlben tartózkodó fürdövendégek ebből a magasztos jelenetből tudták meg, hogy Magyarországnak nemzeti ünnepe van. Ettől kezdve minden évben megünneplik Ischlben Szent-István napját. * A következő epizód érdekességét és hitelességét növeli az a körülmény, hogy egy bécsi német lap, a „Reichswer“ közlése után fordítottuk. Gastein környékén van egy elég magasan fekvő kiránduló helyr a melyet Pyrker egeri érsekről Pyrkercsucsnak neveznek. Gyakran sétált oda a királyné a kora reggeli órákban, mikor még kevesen jártak arra. Mikor egyszer lefelé jött, egy öreg ur szólította meg, a ki lihegve igyekezett fölfelé s épen megállóit, hogy homlokáról az izzadtságot letörölje. — Bocsánat kisasszony, kegyed épen a Pyrkercsucsról jön; nagyon messze van még az innen s gondolja, hogy egy hetven éves ember feljuthat odáig? — Bizony még egy kissé messze van, — válaszolt a királyné mosolyogva, — hanem egy óra alatt hetven évesek is feljuthatnak. Nem ismeri ön a vidéket? — Egyáltalában nem, még sohasem voltam itt; nagyon messziről jövök. — Például? — Nagyszebenböl. — Ah! kiáltott fel a királyné örvendve s magyarul folytatta: Tehát Nagyszebenböl ? Tehat ön magyar? 0 Felsége még egy kissé beszélt magyarul, amiből azonban a. Scanned by CamScanner
