Székes-Fejérvári Naptár, 1899 (27. évfolyam)

Szépirodalmi rész

105

Kedélyesen.

Öreg ur. Valóságos pazarlás lenne ugy-e, Mihály szógám, ha kopasz fejemre parókát vennék?

Mihály. A‘bion tekintetes uram. Üres pajtának minek a tető.

Phrenologia.

A. (a kávéházban.) Önnek sajátságos feje van. Én ugyanis phre- nologus vagyok és az ön koponyájának alakjáról látom, hogy ön már rendkivül sokat kellett hogy lopjon.

B. De uram, milyen sértő föltevés! Én zeneszerző vagyok!

Mai gyermekek.

Urkölgy. (Egy nagyon különbözően öltözött gyermekpárt megszólítva): Mond csak kis leányom, testvérek vagytok ti?

Kis leány. Oh nem, de ö lesz az én férjem.

Változó idők.

Fiatal férj>(a mézes hetekben). Drága kis feleségem, milyen boldog vagyok, csak azt sajnálom, hogy már három-négy évvel előbb nem házasodtam meg. — (Egy év múlva). Hiszen tudod anyjukom, nem mondhatnám, hogy épen rossz ez a házasélet, hanem azért még sem bánnám, ha elhalasztottam volna még legalább három-négy esztendeig.

Jó vigasztalás.

János gazda. Hát aztán kígyün-e a hátsó fogam, mert nagy gyökere van ám!

Borbély. Soh‘ se féljen gazd- uram. Annak ki muszáj gyünni, ha mindjárt a fél pofa is utánna mén !

Ez is haszon.

Borzasztó! Oz én feleségem üreg nopjoiro kezdi ideális lenni.

Őröljél neki, hiszen ez о nyovolo nem kerüli neked edj kroj- czárbo se nem!

Modern rabló.

— Papa, mesélj nekem valami rabló históriát.

— Volt egyszer egy vendéglős egy svájczi fürdőhelyen.

— És? . . .

— Kell-e ennél nagyobb rabló!

Scanned by CamScanner