Székes-Fejérvári Naptár, 1899 (27. évfolyam)
Szépirodalmi rész
106 Egyenérték. Lakatos mester. Meg van még a szamara? Asztalos mester. Dehogy is van. Kimúlt a szegény paia. Lakatos mester. Nem vesz másikat. r . Asztalos mester. Nem én, hanem fogadtam helyette két inas , A kis hamis. Orvos. Hát magácskát mi hozta hozzám, Margitka ? Margitka. Nagyon fáj a szivem valaki után. Orvos. (Megcsípi az arczát a leánykának). Menjen maga kis hamis. Margitka (komolyan.) Kérem, a szerelemben nem vagyok hamis doktor ur! * Szép hasonlat. I. atyafi. Aztán mi baja van ennek a borjúnak? II. atyafi. Tudja az ördög, mi ütött hozzá! Olyan nyugtalan mintha legalább is esküvőre készülne. Bizalmasan. Festő. E képemhez olyan szép rámát csináljon, a milyet csak tud. Fiámakészitö. Értem, értem, hogy a ráma kirántsa a képet. Tőle látta. Apa. No mi baj, hogy már megint sírsz? Fiú. Hát hogyne sírnék, mikor ke‘ is úgy tesz, ha éd‘ anyám a sepríinyéllel — megezirogatja. — Jógászok közt. A jogász könyvekkel megy az utczán, midőn találkozik e°-y kollegájával. — Hogyan, te könyvekkel ? — Ne ijedj meg pajtás, — csak az antiquariushoz viszem őket. Scanned by CamScanner
