Székes-Fejérvári Naptár, 1898 (26. évfolyam)

Szépirodalmi rész

37

^ó. Л elem lehet beszélni. Beültem egy kávéházba és néztem reggelig, a czigányok hogyan billiárdoznak. Ezalatt meggondoltam a . dolgot, s mi\el a fogam pokoli módon fájt, elhatároztam, hogy egyenesen a Paritás egyik orvosához, Klein doktorhoz megyek.

Nyolczkor már ott voltam. A cseléd megtudván, hogy a Raritás betege vagyok, kijelentette, hogy ezekkel a doktor ur csak délután két és három óra közt foglalkozik.

Jó. Velem lehet beszélni. A villámoson kimentem Kőbányára s ott félkettöig az üvöltő dervisek tánczát jártam.

Mikor bejöttem, már a balképem erősen meg volt dagadva s a villámoson egy kis fiú azt követelte, hogy adjam neki oda azt az almát, a mit a számba elrejtettem.

Az utasok nevettek. Én nem.

Pont kettőkor Klein ur előtt állottam.

— Itt a könyve? — kérdé szórakozottan.

— Miféle könyvem?

— A mivel bizonyltja, hogy tagja a Raritas-nak.

— De én disztagja vagyok.

— Hja kérem, annyi disztagunk van, mint a polyva, ki ismerné valamennyit ?

Jó. Velem lehet beszélni. Rohantam haza, leragadtam a falról magát a diplomát és rohantam vissza. Megnézte.

— Szép. De ön-e az valóban ?

— Hogy érti ezt?

— Ön-e valóban Böhm Lipót disztag, vagy csak kölcsön adta-e Böhm a diplomát önnek, hogy ingyen gyógykezelésben részesüljön ?

— Ez már mégis hallatlan. Egy foghúzásból ennyi komédiát csinálni!

— Hja uram, sok visszaélés történik.

— Mit csináljak?

— Hozzon személyazonossági bizonyítványt a kerületi orvostól. Az hivatalos hatósági személy.

Jó. Velem lehet beszélni. Az arczom már olyan dagadt volt, mintha a vásárcsarnok összes almait ott rejtegettem volna. így jelentem

meg a kerületi orvos előtt.

Ez az elöljárósághoz utasított bizonyítványért.

Az elöljáróság előbb bekivánta az adókönyvemet.

Mikor mindezt beszereztem, s a személyazonossági bizonyítvány a zsebemben volt, felmentem újra Kleinhez.

Nyájasan fogadott, beleültetett egy karosszékbe s kezébe vett

egy harapófogót.

Scanned by CamScanner