Székes-Fejérvári Naptár, 1898 (26. évfolyam)
Szépirodalmi rész
♦ esik a magyar embernek, ha kinn az idegenben tolmács nélkül elhisto- rizálhatja a maga keserűségét a doktor előtt. — Jól van jól, mindent tudok; — szabaditá föl a doktor; — idült gyomorhurut; majd elmúlik, csak tartsa meg a kúrát. Tehát: reggel korán fölkel, s azonnal kimegy a Sprudlihoz. — Igen is, kérem alásson, a strudlihoz. — Dehogy a strudlihoz! Strudlit még odahaza sem kaphat hat hétig a kúra után. A fortyogó forráshoz. Ott megiszik három pohár vizet, félórai időközökben, sétál két óra hoszszat, akkor betér reggelizni, reggeli után elsziv egy szivart. Akkor megint sétálni megy, stácziókat tartva; visszajövet pihen egy óráig aztán megebédel, ebéd után elsziv egy szivart. Akkor egyet nyugszik; nyugvás után megint tesz egy sétát, alkonyatra visszajön: elkölti a rendelés szerinti vacsoráját, elsziv egy szivart, azzal lefekszik; kilen ez órakor már az ágyban van. Négy nap múlva majd megint jelentkezzék nálam. Somolygó iiram megköszönte szépen a reczeptet s helyet adott az utána következő lázároknak. Négy nap múlva pontosan beállít a doktorhoz. Az ráismert már az arczárói is, ha az ezüstgombos mentéje nem emlékeztette volna is rá. — No, hát Somolygó uram, hogy mint vagyunk? — Kutyáliter! Én ezt az itteni kúrát ki nem állom. — Talán nem jót tesz a viz ? — Óh, a viz nagyon jó volna. Abból viszek haza egy hektárral. — Hát talán a kosztot nem szívelheti? — Azzal is csak kibékültem volna már. Az ember, ha jól lakott, azt se tudja, hogy evett. Nagyon jó a koszt. — Hát akkor mi bántja, Somolygó uram? — Hát azok a naponkinti három szivarok. Majd ledobbanok tőlük. Hiszen én soh sem szivaroztam életemben. De már itt a doktor is nevetett. Egy kis félreértés. A tanáctíoséknál valami operácziót végezett az orvos. Midőn eltávozott, a tanácsosné az asztalon látott valamit, a mit orvosi műszernek tartott, a melyet alighanem itt felejtett az orvos. Szépen megöblögette hát karboloe vízben, azután alaposan megtisztogatta és néhány sor kíséretében elküldötte az orvosnak. A szolga azonban visszahozta a csomagot, az orvosnak a következő levelével: „Nagyságos asszonyom! Nagyon köszönöm a szívességét, de — nyilvánvaló — tévedés van a dologban. A műszer nem az enyém- 88 Scanned by CamScanner
