Székes-Fejérvári Naptár, 1897 (25. évfolyam)
Szépirodalmi rész
61 Hogy megigazgathassa hajdiszének Magyar virágait Hungária! A tavaszról, mely minden szál virágát Hunyadynák koszorújába fűzte, S magyar dicsőség magyar dalait Hordozta el szellője szárnyain A Balkán rózsáligeteibe. Tavaszról, melynek ébresztő zenéje Egetverö nemzetkiáltás volt: Dunajegén a negyvenezer ember Mátyás királyt mikoron élteié. Lerajzolhatnám az ő hős alakját, Sok nagy tettét, fekete seregét; Turulmadárnak újjászületését Corvin hollóban, mely Buda fokáról A bécsi sas fészkébe települt. Majd jött tavasz s mint bús fekete felhő Vonult ismét a Kárpátok felett Kurucz sasoknak komor serege, „Pro patria et libertate 11 jöttek, Ősök szivével, ősök fegyverével, Bákóczyakndk zászlaja alatt. Támogatójuk harczhivó dalára Megilletödve dobbant meg a szív S régmúlt regényes korról álmodott. Sasokként jöttek, jeslö kikélettel, S levélhulláskor szálltak, mint a darvak, Enyhébb vidékre, Rodostó felé. A tárogató onnan zokogott, Egy-egy tavaszi dalt küldvén haza, Be hangjuk itt elhallt a vérmezőn . . . Rablánczon töltött három emberöltő Mint várta azt a felséges tavaszt, Melynek feltámadási ünnepén, A puskapor tömjénfüst-fellegében Erez torkok bömbölék az alleluját, Atilla várát vérrel megvevén. Scanned by CamScanner
