Székes-Fejérvári Naptár, 1897 (25. évfolyam)
Szépirodalmi rész
55 adott egy oly királyt, ki az erők egyesítésének, a lelkesítésnek és mérséklésnek hatalmát bírja. Buzgón imádkozunk a gondviseléshez, vegye továbbra is oltalmába és tartsa meg felségedet a trónon minél hosszabb időkön át. Éljen a király ! A beszéd után felhangzott éljenzés közben a trónemelvény első lépcső fokára lépett fel Bánffy Dezső báró miniszterelnök s átnyújtotta ő felségének a hódoló beszédre adandó válasz kéziratát. Csengő hangon olvasta fel a király ezt a választ: Tisztelt Urak, Főrendek és Képviselők! Kedvelt Híveim! Örömmel üdvözlöm kedvelt Magyarországom főrendéit és képviselőit itt egybegyülve s köszönettel fogadva hódolatukat, hálát mondok az isteni gondviselésnek, mely megélnem engedte, hogy szeretett magyar nemzetemmel együtt ünnepelhessem a magyar állam ezeréves fennállásának emlékét. Ritka és megható e történelmi időszakot jelző ünnep s midőn az egész ország átérzi annak nagy jelentőségét, emlékezzünk meg mindenekelőtt kegyelettel őseinkről, kiknek bölcsessége az Isten oltalma mellett biztosította ez állam eddigi fennállását és merítsük a történelemből azt a hasznos tanulságot, hogy ez az ország csak akkor volt erős és virágzó midőn fiai királyukhoz és vallásukhoz híven ragaszkodva egymás közt testvéries egyetértésben éltek, de ellenkezőleg veszedelmek környezték akkor, midőn belső viszályok zsibbasztották életerejét. De még arra is utal a történelem, hogy hálásan emlékezzék meg az ország azokról a szomszédjairól és azokról a nemzetekről, kik készségesen siettek az ország segítségére, különösen akkor, midőn a több mint száz éves idegen uralomtól való fölszabadulásáért küzdött s emlé kezzék meg azokról a szomszédjairól is, kikkel az országot a jó- és balsors s őseink bölcsessége összefűzte, alakítva velük azt a monarkiát, melynek fennállása e helyen európai szükség, melyet őseinktől örökölve, utódaimnak sértetlenül föntartani szent kötelességem és akaratom, a mint azt mind a két állam saját érdeke is kívánja. Hő óhajtásom ezért, hogy ez a kapocs iránti érzék nem csak ne lazuljon, hanem mindenkor sértetlen maradjon s hogy ez az érzék és rokon- > szenv kölcsönös legyen a monarkia mindkét államában s kölcsönös egyszersmind az a tudat is, hogy ez összetartozás alapján nemcsak jogai, hanem kötelességei is •vannak mindkét félnek, a mint ezt úgy a pragmatica szanctió valamint az annak kifolyásaként teremtett mostani közjogi alap is bölcsen elrendeli, mely alapon az egész monarkia, de különösen szeretett Magyarországom olv örvendetesen fejlődött és fölvirágzott, a nélkül, hogy ezáltal veszélyeztetnék a magyar Scanned by CamScanner
