Székes-Fejérvári Naptár, 1897 (25. évfolyam)

Szépirodalmi rész

— 56 állam és a magyar politikai nemzetnek rendületlenül fentartandó egysége s a különféle nemzetiségeknek az egységes állam és a törvények tisztelete melletti fejlődése, valamint amaz a történet s a törvények által szentesített viszony, mely Magyarországot társországaival, azok külön autonom jogainak fentartásával összefűzi.

Ezer év az államok életében is hosszú idő. Fényes korszakok mellett sok viszontagság is érte ez idő alatt az országot, nagy katasztrófák következtek, melyek a nemzet léteiét ismételve megsemmisüléssel fenyegették. A magyar nemzet lángoló haza és szabadságszeretete, harczi vitézsége s balsorban tanúsított szívós kitartása, az isteni gondviselés segítségével mindig leküzdötte a veszedelmeket, fényes tanúságát adva eképpen életerejének s államfentartó képességének.

Ez ünnepies pillanatban elismeréssel kell, hogy emlékezzem meg a magyar nemzetnek e kiváló tulajdonságairól és hő óhajtásom, hogy a jövendő századok végtelen folyamán a nemzetet egyetértésben királyával mindig az igazi hazaszeretet szövétneke vezérelje s a béke áldása közepette is higgadt, a körülményeket és létező viszonyokat számba vevő megfontolással biztosítsa az állami élet nyugodt fejlődését és fölvirágzását.

Mértékadó szerep jut a haza sorsának intézésénél az országgyűlésnek ; azért hő óhajtásom az is, hogy az országgyűlés mindkét házának minden egyes tagja is áthatva hivatását, valamint attól a tudattól, hogy ebbeli állásával nemcsak különös jogok, hanem kötelességek is összekötvék az ország irányában, mely a törvényhozástól anyagi és szellemi jólétének gondozását és előmozdítását méltán várja, szorgalom és hasznos munka által e várakozásnak megfelelni igyekezzék, mely működésében teljesen összhangzó támogatásomra és kegyelmemre mindenkor számíthat.

S e nemes föladatot kölcsönös bizalommal és közös erővel teljesítve valósulni fog a mai ünnepies ülésükben hirdetett kegyeletes törvényben foglalt ama kijelentés, hogy „szilárd alapjai ezek annak az áldásos összhangnak, a melynek ereje a jövendő századok biztos haladásának is zálogát képezi “ Adja az Ég, hogy úgy legyen, most és mindenkor!

A király befejezvén beszédét, visszaadta a kéziratot Bánffy báró miniszterelnöknek s az egész társaság zugó éljenzése által kisérve ugyanoly rendben, a mint érkezett, visszavonult az udvar, a főrendek és képviselők pedig szétoszlottak.

Az ünnep vége.

Mikor odabenn a trónteremben elhangzottak a király szavai, a palota udvarán egy utászkatona hatalmas piros-fehér zászlóval jelt adott a gellért-hegyi czitadellának, a mire ott megdördültek az ágyuk.

Scanned by CamScanner