Székes-Fejérvári Naptár, 1897 (25. évfolyam)
Szépirodalmi rész
42 Fogarasmegye ősi erdélyi díszruhái után a gömöri vörös huszárok következtek, lobogós rojtos selyem ingujjukat vígan lobogtatta a szél. A farkaskacagányos Györmegye, a kékfehérmentés Győr város után az előkelő díszruhák tömegével Hajdumegye következett, kebelében Debre- czen sötétkék Csokonai-mentés, aranynyal áttört zsinórzatu, kócsagtollas lovasaiból Háromszék bandériuma udvariasan köszönte meg az éljenzést, a székely huszárok 1764-diki világoskék, ezüstzsinóros uniformisa csöndes ügetésben haladt tovább a Lovasuton csatlakozni a többiekhez. Mint a lombos erdőn átfutó szél hangja, olyan morajjal fogadta a közönség Hevesmegye bandériumát, s nem tudta eldönteni a lovasok délczegebbek-e vagy a ruhájuk szebb-e, mint a többieké. Ilyenek voltak a Dobó hősei: kék selyem atillájukra pánczéling borult, a melyet párduczkí czagány kerített körül. Sisakjukon a kerecsen toll büszkén, egyenesen állt föl az égnek. Hontvármegye után Selmecz és Bélabánya városok három fehér selyem atillás, piros bársony mentés lovasa következett, zászlójukkal egy őszszakálu, fehérhaju aggastyán kezében. Hunyadmegye a nemesi fölkelésből két zászlót is hozott el a hódoló diszmenetre. Jász-Nagy- Kun-Szolnokmegye pedig valóságos négyszakaszos huszárszázaddal rukkolt ki. A százötven éves nádorhuszároknak egy százada volt ez, pontosan, rendesen, katonásan begyakorolva. Négyes soraik lelkes éljent kaptak mindenfelé. Ruhájuk sötétkék, gazdagon ezüstözött huszáruniformis, melynek egyetlen, még épp mintáját a krakói múzeumban őrzik A szabónak, a ki ezeket az egyenruhákat készítette, 10.000 forint kauciót kellett a múzeumban letennie, hogy e mintát megkaphassa. Kis-Kiiküllő, Kolozs és Kolozsvár, a melyek Erdély ősi díszét hozták föl a bandériumba (Bethlen Gábor grófon például eredeti ötszáz esztendős díszruha volt), Komárommegye és Komárom város következett. Gyönyörű volt az ellentét a két lovas csapat közt: elöl a megyei urak arany brokátatillában, párduczkaczagánynyal, hátul a szekeresgazdák ezüstlánczos, gombos kék ünneplőjében, a város színeivel esarpjukon, a városi bandérium. Krassó-Szörény sárga-kék daliáit, Liptó farkasbörös, zord lovagjait, Máramaros, Maros-Torda, Maros vásárhely, Moson és Nagy-Küküllő szebbnél-szebb diszruhás leventéit. Nógrádvármegye a Mátyás király halálfejes légiójából küldött mutatót, Nyitra pedig a magyar dísznek olyan ragyogásával állott ki, a mely még a pompának ebben az oczeán- jában is kivált. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye együtt lovagolt Kecskeméttel ugyanabban az egyenruhában, csak a tarsolyukon levő czimer mutatta a különbséget. Elöl Beniczky főispán ment, utána nyolczvan lovas valamennyien világoskék atilla aranyzsinórral, farkasbör kacza- gány, vörös nadrág, sárga csizma. Egyformán imponáltak ruhájukkal és tömegükkel. Sca""«»ycamsc,n„„
