Székes-Fejérvári Naptár, 1897 (25. évfolyam)

Szépirodalmi rész

38

mulatság lehetett ez, de a nézőknek annyira kedves látvány volt, hogy szinte tapsolni lett volna kedvük, a mikor az ágaskodó mén végre megszelídült s csak a fogait vicsorgatta a kék magasság felé.

Ezer levente.

A hat honvédhuszár-ezred trombitás, kemény, napbarnított arczu, kifent bajuszu öreg huszárok, ragyogó selyemben, tollas kalapban, hosszú zöld pluviáléjukon hármas halom és a négy folyó czimerével, keményen czombjukhoz szorítva a hosszú, egyenes tárogatókat, a főrendezők mellett álltak a Lovas-ut vérmezei torkolatánál. Nagy lovas parádékhoz, fényes katonaparádékhoz szokott szemüket ámulva jártatták körül a pompán, a melyhez foghatót sem ők, sem más nem láttak. S a kik nagy attakok, ezer kard villogása és száguldó paripák közt egy hamis hang nélkül tudják fújni a rajta-rajtát, ma alig tudtak belefujni hosszú kürtjeikbe. Mikor kilenczedfél órakor Perćzel Dezső belügyminiszter intett a kezével, ugyancsak szakadozottan hangzott keresztül a vérmezei laposon a trombitajel:

— Vigyázz! Lóra!

Az elnyújtott, majd pattogó hangok egyszerre meg változtatják a mező képét. A lovak magasra emelt fejjel néznek körül a sürgésben-for- gásban, a mely úrrá lesz a téren. A büffé egyszerre kiürül, a czigarettezö, szivarozó urak eldobják a félig égett csutkákat, még egyszer kezetszori- tanak egymással, azután indulnak paripáik félé, a melyek közül egyet- egyet két csatlós is alig tud megfékezni. A bandériumok fiatalabb része már nyeregben van, szedik össze a kantárt, s mialatt keztyüs kezükkel veregetik a lovuk nyakát, szétnéznek a mezőn, a melynek tarkaságát mindig újabb és újabb nyeregbeszált lovascsapat emeli Még egy-két öreg urat segítenek fel a lóra, olyikat két huszár is tolja jobbról meg balról, azután vágtatva jönnek a csatarendek fehérszalagos, aranykoronás parancsnokai, ifj. Bánffy Miklós gróf, Szapáry György gróf és Rohonczy Lörincz s jelentik a miniszternek, hogy készen van minden A trombitások bekanyarodnak a Lovas-utra s hat harsona egyszerre hirdeti a vezérszót :

— Vigyázz! Lépést indulj!

Ezer dalia indult el egymásután. Arabs paripákon, angol telivé - reken, hófehér méneken és csillagos, koromfekete kanczákon ezer vitéz, szine-virága, legjava Magyarországnak. Alig pelyhező bajuszu fiatalok, s öregek, a kiknek ezüstszínű szakállát, meghazudtolta karjuk ereje, mely- lyel egy-egy rongyolt zászlót emeltek a magasba. Itt egy lovagcsapat a melynek mása valamikor Kun László alatt segített Habsburgi Rudolfnak megverni Ottokárt, utána egy másik, a melynek mintái Nagy Lajostól lándzsával kezükben kergették a vadkant. Aztán egy kurucz csapat Scanned by CamScanner