Székes-Fejérvári Naptár, 1897 (25. évfolyam)

Szépirodalmi rész

Az- ezredik esztendő.- CSIPKÉS GYULÁTÓL. —

Isten áldd meg a magyart, — így szól minden igaz magyar ajka.

Ezer év múlt el azóta, hogy a dicső honalapító Árpád hadai urává és birtokosává lettek ennek a tejjel és mézzel folyó Kánaánnak, melyet imádva szeretett hazánknak, nagy és hatalmas Magyarországnak mondunk.

Kedves olvasóm büszke légy, hogy Magyarország honfia vagy, áldd is érte a magyarok istenét, szűz anyánk Máriát, Magyarország oltalma- zóját és patron áj át.

Szent Isten 1 Ezer esztendő! — Nagyon kevés nemzet dicsekedhetik Európában ily hosszú, dicsteljes múlttal, mint a magyar. E harczias nemzet egy évszázadon túl nemcsak a szomszéd tartományokba, hanem Olasz- Németországba és Galliába is betört, hol rettegést és pusztítást okozott; mígnem Szent Istvánban apostolt nyert, a ki II. Szylveszter pápától a koronával felékesittetvén, kitűzte a megváltás jelvényét — eltörölve a pogány babonát — a magyarságot az igazság világába bevezette és megalapitá ezt a keresztény monarchiát.

Uj életre ébredt a magyar, daczára, hogy nemzeti történelmében öröm-, vigság-, bu- és bánaton ment keresztül, — hányszor keltett élet- halálharczot vívnia törökökkel, a mongol hadakkal és más nemzetekkel — mindig, Isten segedelmével, uj életre ébredt; megfogyva bár, de törve nem — él nemzet e hazán. Magyarországot Isten kegyelme és a nemzetben élő honszeretet tartotta fenn. A magyarok istene sohasem felejtkezett el választott nemzetéről, mert midőn a haza veszélyben forgott, győzött az ősi erény és a bátorság.

A semmitől vissza nem riadó Árpád honszerzö hadainak csatakiáltása végighangzott Európa nyugatán, mig később a nemzet bölcsesége szervezi a hazát, melynek fiai szabad és alkotmányos kormányozás alatt kérkedve dicsekedhetnek, hogy ők a világnak legboldogabb népe.

Scanned by CamScanner