Székes-Fejérvári Naptár, 1897 (25. évfolyam)
Szépirodalmi rész
30 Szent István és László bölcs ural kodása folytán megerősödik hitben és erőben a magyar, ezrével jönnek be a nyugat lakói, hogy hazánkban otthont leljenek, ipar és kereskedelem virágzik, a tudomány ép úgy helyet talál, mint Európa bármely országában. Kálmán, a bölcs király, korszakalkotó törvényeket hoz — a magyar nemzet alkotmány-alapköve az, aranybulla, mely mai napig fennáll és a nemzet magáénak vallja Nagy Lajos bölcs uralkodása még közelebb hozza a magyart az európai nemzetekhez, ö alatta éri el hazánk hatalmának tetőpontját. Mintha az ádáz sors megirigyelte volna a magyarok dicsőségét, keletfelől ellenünk támad a török. Mint mindig, most is a magyarok közül hatalmas férfiak, hadvezérek kelnek a török ellen és nemcsak a hazáért, hanem az egész kereszténységért sok csatában küzd és vérzik a magyar. Az örökös küzdelem megritkitja a sorokat és a hősök vérétől piros- lik Mohács és Magyarország török iga alá esik. Szegény magyar hazánk, mivé lettél! — s daczára, hogy három darabra lett osztva, még se adja meg magát, hanem tovább küzd elkeseredetten, mig végre lehullott a békó. — A hatalmas török megtörve, hazánkból kiveretett, a teljesen kimerült harczias magyar alig képes magáról életjelet adni, néptelen lesz magyar hazánk sok vidéke. De a magyarok istene újból a magyar nép mellett volt, s midőn Mária-Terézia királynénk megtámadtatott, oltalmára siet a magyar, újra megszólal a harczi kürt és a felesszámu ellenség ott hagyja a csatatért. — Európa bámul. — Az 1790/1. országgyűlés újból csak azt bizonyította be, hogy a magyar tetterős, az egész nemzet szive egy dobbanás volt, s már 1825. évben megkezdi a kultur-munkát, mely megteremté a jogegyenlőséget, a nemzeti életet. S végre 1867-ben a magyar nemzet ujongó lelkesedéssel, ősi erényéhez méltó ünnepléssel megkoronázza a még most is dicsőégesen uralkodó bölcs uralkodónkat, I. Peren ez Józsefet, a császárt és az apostoli magyar királyt. Harmincz éve annak, hogy a magyar a béke szent malasztját élvezi, lépésről-lépésre törvén elő, emelt fővel és büszke önérzettel várja Európa Ítéletét, mely nem lehet más, mint az, hogy a magyar nemzet méltó a második ezredévre. A jó Istenhez mindezekért fohászunk ez legyen: Áld meg országunkat, Mi magyar hazánkat, Vezéreljed jóra A mi királyunkat, stb. Scanned by
