Székes-Fejérvári Naptár, 1896 (24. évfolyam)
Irodalmi rész
74 el, a melylyel nyilvánvalóvá tette, hogy bizalmat gerjesztő komoly és erényes külsővel, ö is csak közönséges gazkópé. Matyi ugyanis lopott. Éjjel mikor azt hitte, hogy mindenki az álmok mélyében fekszik, felköltötte a csikófiát és az udvarból megszökve, a kert alján Cimbalom Illés kukoriczásába lopódzott. Persze Tóth Antal mindenfelé kereste a szamarait, s ha Saul azért kente Salamont királlyá mert a szamár keresést buzgón végezte, akkor Tóth Antalt abban az időben nem tudom micsoda méltósággal ruházták volna fel. (Habár ez annyiban kétséges, hogy Tóth Antal a keserűségében, vagy talán a szégyen elöérzetében pogányul káromkodott.) Hát egyszer úgy délfelé hajtja ám hazafelé a szamarat sánta Nagy Imre. Hajtja az alvégről befelé csőszi önérzettel és komolysággal. A falu népe fölrebben a vályogfalak között a szenzácziós hir hallatára és kiáll a házak elé, a kapukba. Kárörvendö üvöltéssel rajzik elő a csűrökből és kertekből a gyermekhad is. — Nini a Tóth Antal szamara! Behajtják a Tóth Antal szamarát! Ez a kiáltás futja be forgószél gyanánt házról házra az egész falut. A vén Matyi a tetten kapott képmutató-szégyenkedésével ballagott a csősz előtt, gyönge porfellegeket ütögetve a lábaival maga után. A szemeit le-lesütötte, a farkával nem hajtotta a legyeket, szóval röstelte a dolgot s kétségen kívül érezte, hogy régi jó hirnevének és becsületességének nimbusza minden lépésnél oszlik, szétsemmisül. Ez annál szembetűnőbb volt, mert a fia, az eddig közkedvelt szamárcsikó az ártatlanságnak könynyelmüségével ugrándozott mellette, nagyokat szökkenve, mikor elmaradását a csőszi fütykösnek egy-egy szigorú lóditása megrend- szabályozta. így ballagtak nagy feltűnést keltve, a gyerekhad kacagása és töklevél szárából készült dudáknak csufondáros harsogása között, végig a falun a község udvarára, a hol Tóth Antal már várta őket s minek utána sokszorosan és haragosan fejét csóválta a szamárnak ezen nem várt gyalázata fölött, ott helyben lefizette az egész bírságot s boszus, szégyenkező arcczal, haragos szitkolódások között verte haza a két gonosz fülest a saját portájára. * A mint említettem, ettől az időtől kezdve úgy a vén Matyi, mint Marczi fia mint rovott előéletű egyének szerepeltek ezentúl a községnek előszóban forgó naplójában s a „vén tolvaj“ nevet az öreg Vida megosztotta a Matyival. De én azért jó indulattal tudtam nézni azután is a vén szürke szamárra. Egyszerű, békés szocialistának tekintettem, a ki csupán a saját Scanned by CamScanner
