Székes-Fejérvári Naptár, 1896 (24. évfolyam)
Irodalmi rész
64 „Oh azon senkisera segíthet, én édes anyámat siratom felele Anikó, és újra egy könnyet törle le szeméből — de odahaza edes apám várakozik elkeli mennem! . . indult de lábai nem bírtak lepni. Csak még egy pillanatig — esenge Salamon lásd mióta a korsóból nálatok ittam téged el nem tudlak felejteni. — „Oh nekem e korsót édes anyám halálos ágyán hagyta Örökül — s azt mondá, hogy addig leszek boldog mig ezt megőrzőm, — de vigyázok is reá mint a két szemem világára.u „Nekem pedig e gyűrűt adá anyám — mond Salamon esdekelve, s azt mondá hogy akkor leszek boldog, ha azt egy jó leány ujjára vonhatom. Te jó vagy, jobb a jóságnál; oh kérlek fogadd el tégy boldoggá az által.“ A jó lélek °lfogadá és Salamon remegve voná azt ujjára. Ez időtől fogva Anikói álmai nyugtalanok voltak, mindig a gyűrűről és az ifjú vadászról álmodék. Sokszor úgy tetszet neki mintha betegen és bágyadtan látta volna öt a forrás partján feküdni, majd nyíltól megsebesítve az erdőben találá vérében fetrengve, Anikó sirt, vigasztalá és ápolá őt — s akkor apja gunykaczagva taszitá el magától jajgató leányát. Felébredvén igen bágyadt és erőtlen vala, és alig volt ereje szokott munkáját ellátni, de atyjának szólni még sem mert. Midőn a nap állásáról látta hogy nem sokára dél leszen, sokkal nagyobb örömmel siete a forráshoz mint máskor, de minél közelebb jött most, annál jobban dobogót szive, arczán pedig félelem és remény vonásai láthattak. Szive sugal- ma életében először ellenkezett apja akaratával, s még nem végzé el magában, melyiknek engedjen, midőn a vadász ifjú előugrik s öt nyájasan kezénél fogván kérdezé mint aludt? — A leányka gyermekded leplezetlenséggel elbeszélé az egész álmot — de az ifjú simuló szép szavaival vigasztalni tudá. „Igaz — mondá - hogy én csak egy szegény vadász vagyok, de van házacskám és kertecském mint nekten. Most azonban meg nem tanácsos apádnak ismeretségünket elárulnod, hiszen elég az, hogy én téged egész szivemből szeretlek. . . Anikó mindent hitt — s Salamon átölelé öt remegő karokkal, s az első csók elcsattant ajakán, melyett a piruló leányka első szerelmének mennyei érzetével vizonzott. A leányka vidáman és üdvezült érzések zajával szökdécselt haza felé — örömről és boldogságról álmadozék örömet és boldogságot érzett. Salamon herczeg rendesen megjelent a forrásnál Anikó pedig alig várhatá hogy dél legyen s akkor kis korsóját kezére fűzvén sietett a kedves helyre hol őt az ifjú mindenféle Ígéretekkel s boldogsággal hitegette, neki szerelmes kalandokat beszélt, s valahányszor csók jött elő a mesében, mindannyiszor ö is csókot nyomot szép Anikó eper ajkára. így lopta be magát nyájassággal a szép halász leánv ártatlan sziScanned by CamScanner
