Székes-Fejérvári Naptár, 1896 (24. évfolyam)

Irodalmi rész

KORSÓFÖLD.

Csipkés Gy.-tól.

^ j^^iidjuk azt, hogy »Salamon 1058 és 1063. Székesfejérvárott meg- X koronáztatott — temetkezési helye bizonytalan, nyughatatlan

j \\\ természete a Prutli folyam táján lakó besenyőkhöz vitte, s velők

j a görögök ellen vivő harez után többé nem látjuk, bizonytalan

hol és nr kor halt el. Némelyek mondják, hogy a csatában, vagy kíséretétől öletett volna meg, mások szerint különféle viszontagságok után Dalmátiába költözvén Pólában halt volna el 1087-ben.

Ezek előre bocsátása után Salamon fényes udvarával Székesfejér- várott tartózkodott s onnan vadászatra kirándulásokat tett a közel vidékre.

Magyar hazánk déli részén, a Dunától mintegy félórányi távolságra fekszik I. Béla királyunk sírboltja, a város mai napig is fenn áll, nem régi pompájában ugyan, még most is szép és számos erdőséggel vannak az országos folyó partjai körül övezve, s elképzelhetjük, hogy régibb időkben mily terjedelmes rengetegek és vadállatok tartózkodtak benne.

E nagy erdőség szélén, kívül a dunafelé sok száz év előtt egy jámbor halász lakott, nevezzük mi öt röviden „Imre gazdánaku mint őt a vidékbelí nép hívta.

Imre gazdának halász kunyhóján kívül még csinos házacskája is volt — mellette viruló kertje és egy kis szántója — melyeket szorgalmasan miveit — a mellett halászatát is gyakorolta.

Imre gazdának senkije se volt, egy leányán kívül, felesége már két év óta elköltözött az árnyékvilágból. De a leányka neki mindent kipótolt, szerette mindenekfelett, viszont a lányka is szerété édes apját. Szép volt a lányka, szebb mint a város valamennyi leányai, két vastag fürtben omlók vállaira fekete szinü haja, arcza élettel teljes, bogár fekete szemei csillogtak a fénytől, karcsú derekát égszinü ingválba szoritá, kis lábait piros csizrr a fedé.

De a leányka jó is volt, már a hajnal első sugarával talpon állott — dolgozott, szorgalmas kezei főzték az ételt az apának, egyszerű Ízletes

6*

Scanned by CamScanner