Székes-Fejérvári Naptár, 1896 (24. évfolyam)

Irodalmi rész

86

— Slezák! Én elismerem, hogy magának igaza lehet, de a humoreszket még sem adom ki. Tartozom Rákosinak öt forinttal és ha észreveszi. rögtön behajtja rajtam.

— Hát akkor irok eredetit a szinészekröl. Úgy hiszem, jövő héten már megkezdik az előadásokat.

Ripacsék megérkeztek, mi kaptunk egy páholyt, hogy jóakaró kritikánkkal előmozdítsuk a vidéki színészek nehéz sorsát.

^egegyeztünk Slezákkal. Én irom a drámai bírálatokat, viszont ö az operette, népszínmű és több hasonló színmüvekről írja a referádát.

Az első előadáson mikor fölmegyek a páholyba, egy szobacziczus- féle ül a helyemen és használja az előre felküldött gukkeremet.

Slezák egy cseppet sem jött zavarba. Utólagos bocsánatot kért, bogy a házi kisasszonyát felhozta, de illedelmesen fogja magát viselni.

Az első lelvonás alatt jól megvoltunk, de pauza alkalmával magamon kívül lettem a méregtől.

A kisasszony-féle felkiáltott a karzatra.

— Marosa te, gyere le a páholyba, van itt még hely.

A Marcsa visszaorditott:

— Hozzam a Gyurit is?

— Hozd!

A karzaton feltűnt egy izmos baka alakja és nemsokára el is tűnt a láthatárról. Jött lefelé a Marosával.

Felugrottam és kirohantam. Az ajtóban eszembe jutott valami és bedugtam a fejemet.

— Kisasszony egy ur hivatja!

A kisasszony kiment, én pedig besurrantam és bereteszeltem belülről az ajtót.

Marcsa et comp ugyan hatalmas döngetést rögtönöztek, de a rendőr csakhamar bekísérte őket.

— Slezák, miféle dolog volt ez, — szóltam összevont szemöldökkel, mikor biztonságban éreztem magam.

— Hát a házi kisasszony el akart erővel jönni én csak nem utasíthattam vissza.

— Mondhatom szép házi kisasszony.

— De ha mondom az.

— Mi a kicsike mamája?

— Házmesterné.

— És a leány?

— Mindenes a báróéknál.

Scanned by CamScanner