Székes-Fejérvári Naptár, 1896 (24. évfolyam)
Irodalmi rész
85 Savanyu erre megindította a sajtópert. Slezák még az nap elembe áll. — Szerkesztő úr! — Há? — Itt van! — Én? — Dehogy, ez az izé! Erre már felnéztem. — Mi ez ? — Humoreszk ! — Teremtő szent atyám, magának még kedve van humoreszket is írni, mikor le sem apadt az areza. — Az mellékes. Tessék elolvasni. Elolvastam. — Slezák! — Tessék? — Tudja maga mi ez ? — Humoreszk. — Azonfelül a legalávalóbb plágium. Ez .Rákosi Viktor tárczája. — Kérem, kérem, de régi müve, és én egész bátran felhasználhatom idézve az ö szavait, mert ő irta meg valahol, mikor kiadott egy pár szellemes mondást, hogy egy jegyzőkönyvében találta Őket, Most nem tudja megállapítani, hogy saját szerzeményei-e, vagy másoké. De a füzetke már fiz éves és az idegen irók joga e szerint elévült. így vagyok én is. A humoreszket én leírtam, mint második gimnazista, annak pedig tegnap múlt tiz éve. — Hány éves volt maga második gimnazista korában ? — Tizenkettő? — És most hány éves? — A jövő héten leszek harmincz, a mikor is megtartom születésem napját. Reményiem szerkesztő ur is ott lesz. — Nem arról van szó. Hogyan lehet maga harmincz éves, ha tiz év előtt csak tizenkettő volt ? — Haha, — nevetett Slezák. — szerkesztő ur még mindig erre gondol, én már rég elfelejtettem. Mije volt magának a számtanból ? — Hol négyes, hol szekunda. — Ahá, most már értem. — Ki lesz adva a humoreszk? Scanned by CamScanner
