Székes-Fejérvári Naptár, 1896 (24. évfolyam)
Irodalmi rész
84 — — Mit beszél kend Slezák? — Azt mondom, hogy csakugyan rosszabbak vagyunk egy revelver lapnál is. — Hogy mondhat ilyet, hiszen csak az előbb sütötte ki. hogy a Times hozzánk képest kis Miska ! — Daczára annak, mégis megmaradok állításom mellett. — Magyarázza meg kérem, hogy miért? — Egy eszmém van. — Halljuk! — Hohó, öt forintba kerül. — Adok érte kettőt. — Ha Hezitál szerkesztő ur, rögtön tizet kérek érette, egyébként hol is van az a két forint ötven krajezár? — Slezák, maga szemtelen. — De mégis geniális ember vagyok, ismerje el. Leszurkoltam neki a pénzt, ö pedig azt mondta: — Egy lap nem ér addig semmit, mig nem volt sajtópöre. — Hab, kiáltottam fel meglepetve, hogy nem jöttem én erre az ötletre korábban ! Mond valamit, de hát kibe kössünk bele? — Kibe? Hát nem elég jó alak a polgármester! — Csakugyan! Slezák, maga valóban nagy tehetség, a milyet ritkán szülnek a századok, ordítottam lelkesedve és neki feküdtem a czik- nek, melyben ékes szavakkal festegettem, hogy Savanyu Joczót már rég ki kellett volna dobni a városházáról. Lerajzoltam az egész életét, hogyan és hányszor feküdt részegen a kanálisparti korcsma előtt, végül azon gyanúmat fejeztem ki, hogy alighanem a fogyasztási hivatal pártfogolja olyan nagyon. Másnap Slezák nem jön a redakezióba. Harmadnap beállít kékre dagadt ábrázattal, iszonyú görbe testalkattal és mindjárt azon kezdi: — Jaj, végem van, Savanyu Joczó felképeit a czikkért, ennek maga az oka, most adjon kártérítésül negyven foriutot. Meghökkentem szegény Slezák baján és a tárczám után nyúltam. — Adjon vissza tiz forintot, itt egy ötvenes, — Jaj, jaj, orditgatott a szegény firma, honnan legyen nekem tiz forintom! Hanem tudja mit? Vágjon még kétszer pofon és legyen az egész az enyém. Nem bántottam, hanem oda adtam neki, ö pedig megírta Savanyu ellen a második és harmadik czikket is. Az utczán stilétes bottal járt. mert kijelentettem neki, hogy több 50 forint nem lesz. Scanned by CamScanner
