Székes-Fejérvári Naptár, 1896 (24. évfolyam)
Irodalmi rész
83 unokája, Auguszta bajor herczegnö lakodalmán Müchenben együtt voltak Ettől kezdve különös kegybe jutott úgy a király, mint a királyné Ö felségénél, kik a legszeretöbb érdeklődéssel viseltettek további fejlődése iránt. De kedvelt volt ö az egész uralkodóház előtt. ( saládias, hazafias és emberies érzéseinek szebbnél-szebb nyilvánu- lásairól nem győznek eleget beszélni, a kik e nagyra menendő fejedelmi itjat ismerték. Oly nemes szív veszett el benne, mely egymagában véve is a legszebb, legboldogabb életre lett volna érdemes. Pedig elmebeli tehetsegekkel is bőven megáldotta a gondviselés. A szerencsétlen baleset, a betegség s a kimúlás szomorú történetét fentebb részleteztük. De körülményesen úgyis ismeri már minőén újságolvasó magyar ember, mert hiszen a magyar sajtó tiz napon át semmiről sem irt oly bőven, mint a mi felejthetetlen kis föherczegünkről. S ha valaha, most e gyászesetnél tapasztalhatta ország, világ, hogy a hírlapok bánatos hangú hasábjai valóban a nemzet közérzületét tolmácsolták. Ennél a betegágynál, ennél a ravatalnál nem hallatszott egyetlen hang sem, mely az általános mély részvét az egyetemes bánkódás és fájdalom szavától elütő lett volna. A mélyen sújtott főherczegi család bánatában részt vett az egész Magyarország. Slezák élő mintaképe volt a Olacjuehutes es Alborah alakoknak és pumpolt iszonyatosan. En pedig, mint afféle jó lélek, sohasem tudtam megmenekülni előle. Egyszer unalmasan heverésztünk a redakczióban. 0 az egyik divánon, én a másikon. En hallgattam, ö nem szólt semmit. Előzőleg «adtuk a nagyképü irodalmi strébereket is és ábrándoztunk a szubven- eziórul, mely az Ígéret földjeként lebegett előttünk. Egyszerre megszólal Slezak. — Eb, rongy élet ez, nem ér igy semmit. Scanned by CamScanner Szerkesztő ur Slezák! — Irta: SZÉCSI SZ. IMRE. —
