Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)

Irodalmi rész

És másnap megállt a kapu alatt, szétterpesztett lábakkal, két kezét a háta mögött a kardjára támasztva s Virginiája füstjét Juczi arczába fújva, úgy beszélgetetett hozzá, mintha mindennap együtt lettek volna.

Juczi pedig zavarosan, hebegve és pirulva válaszolgatott neki. Mikor egy óra tájt Juczi föltette a kalapját, hogy munkába menjen, Jani egy- * szerűen hozzácsatlakozott és elkísérte. Az utón aztán katonásan szerelmet vallott neki. Denikve, az önkéntesi esztendő alatt Jani és Juczi a legjobb barátok voltak megint, úgy mint régente.

*

f

Az esztendő letelte után Jani külföldi útra ment, aztán Bécsbe a Keleti Akadémiára. Diplomácziai pályára készült, be is osztották valamely nagykövetséghez és ott maradt vagy tiz esztendeig. Juczira természetesen nem is gondolt. Juczi pedig járt tovább a varrómühelybe, fölvitte már hat forint hetibérre és a legöregebb leány lett a műhelyben. Az arcza lesoványodott, a háta meggörbült, a lelke egészen elsorvadt, álmai szétfoszlottak, közömbösen, fásultan gondolt csak néha arra a szép liuszárönkéntesre, a kinek játékszere volt. iá midőn az anyja férjhez adta egy csizmadiához, hát hozzáment és elmaradt a varró műhelyből.

r

Es száradt, száradt egyre. A férje részegeskedett és nem dolgozott.

(xyerek sirt a bölcsőben és édesanyja megkapta a reumát és az asztmát.

Otthon hagyta tehát az anyját a gyerek mellett és kiült a kapu alá gyümölcsöt árulni és harisnyát kötni. Szemei gondolattalanul függtek az elhagyott utcza egyhangú képén, a hol csak a szállitó-iroda nagy stráf- kocsijai zörögtek, apró szegény gyerekek jöttek egy-egy krajczárral egy- egy almáért. — Még nem volt harmincz esztendős, de olyan volt már, mintha ötven esztendős volna.

Aztán az első emeleti lakásban egyszer nagy takarítás volt, uj bútorokat hoztak, munkások dolgoztak benne vagy két héten keresztül, aztán jött az uraság. Büszke tartása, fekete szakállu, majdnem egészen kopasz férfi és egy csöpp kékszemü, csipkébe öltöztetett baba-asszony.

A férfi nagyon komoly volt, az asszony nagyon vidám. S ha déli séta után betértek a kapu alá, Juczi alázatosan köszöntötte : „Kezét csókolom nagysága!“ Es a baba barátságosan biczczentett fejecskéjével:

— Jó napot, Jutka néni!

,,Pesti Napló“ 1393. ápril 27-iki 120. sz. KÓbüV TumÚS.

— 84 Scanned by CamScanner