Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)
Irodalmi rész
Jani pedig ugyanakkortájt kapta meg az első pantalon-nadrágját. Jól megtermett kamaszfiu volt, az állán gazoskodott egy néhány szál szőr. az orra alatt valami piszokféle kezdett sötétleni. Ab tan a korban volt, a melyben ismeretlen pezsgésnek indul a vér és a hu elpirul, ha leány szemébe néz. De annál vadabbul folyik a henczegö szóbeszéd a leányokról az iskolában. A fiuk sorra eldicsekednek vele, hogy mennyi leány-ismerősíik \an és boldogok, ha a pajtások az utczán látják egy-egy muzikos leány oldalán. Ebben az éretlen, epekedő és álmadozó állapotban ismét megakadt Jani szeme az ő volt játszótársán. ÍS’emmi más nem vonzotta öt hozzá, csak az, hogy Juczi leány. Sőt szép leány. Nagyon tetszett neki az ő hosszú barna haja, meg hogy a szeme olyan határozatlan színben ragyogott. Néha azt hitte, hogy kék, máskor hogy fekete. Aztán olyan komolyan járt, olyan méltóságosan. — Jani most sűrűn került déltájban haza, éppen akkor, mikor Juczi ott volt az anyjánál. De csak lopva nézett rá és úgy került a kapun belül, mintha rá sem hederitene. Pedig dobogott a szive s mindennap fölfogadta, hogy megszólítja öt, mint régi jó barátot. De Juczi olyan komoly volt s rá se nézett, bizonyosan letorkolná. Juczi pedig minden éjszaka arról álmodott, hogy Janival együtt van úgy, mint régen s mindennap azt várta, hogy Jani megszólítja, üt sem érdekelte a gyermekkori játszótárs, csak a fiú, a kit ő már .fiatal embernek nevezett, mivel önmagát nagy leánynak tartotta — és különösen a jól öltözött gazdag fiatal ember, a ki más légkörben él, mint ö, a kinek egész mivoltából áradt az a bóditó fluidum, melyet ő a gazdagságnak tulajdonított. De hát hiába várta, ez a Jani sokkal előkelőbb és sokkal gőgösebb, hogy vele, a kofa leányával szoba álljon, ha kalapot visel is és tunique-et. ± ❖ Midőn Jani először jött haza a kaszárnyából, újdonatúj Imszár- önkéntesi uniformisában, sarkantyus csizmájában, csörtető kardjá\ al és fog hegyre fogott virginia-csutakjával, mintaképe volt az egyéves önkéntes flcsurnak. Az egyenruha minden hepciája töltötte el, minden lányra az utczán szemtelenül kacsingatott s midőn befordult a kapun, jo те \uen integetett fehérkeztyiis kezével az ott kuporgó leanyna — Adj isten Juczika! Juczika elpirult, hogy szinte szétpattant arczán a bőr. A kánál, melyet kezében tartott, oda csörömpölt az agyagtanyerkoz, vaczogva, űzhetve. Először, végre megszólította! Es milyen szép volt ^- Ejnye be szép lány ez a Juczi, gondolta magaban - am. ge*>z *K“'yes szerető lesz. Pompás. • — 88" — Scanned by CamScanner
