Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)

Irodalmi rész

S mivel Janinak most már sok barátja volt, röstelte a kapu alatt a Firczákné gyümölcsös kosarai mögött is állani. Az utczán pedig elpirult, ha a mezitlábu Juczi per „hallod-e Jani“ szólította és hozzá csatlakozott. A közvetlen gyermekbarátságot bizonyos feszültség, a kényelmetlenség érzete váltotta föl s midőn Jani első gimnáziumi vaká- cziójáról visszatért, vége volt már egészen. Még csak nem is köszöntötték egymást.

Mig Janiból amolyan isten-igazából rakonczátlan iskolás gyerek lett, addig Juczi egészen megkomolyodott. Iskolába nem járt már s ha a szegény ember gyermeke nem jár iskolába, akkor felnőtt ember lesz belőle. Vége volt a játéknak, mind sűrűbben ült az anyja helyett a kapu alatt és árulta a gyümölcsöt. Szép gyermekarczára kiült a szegénység vénhedt kifejezése és a sok árulgatás mellett a gyermek gondatlan közvetlensége a jómód előtt való megalázkodássá, szegény sorsának tudatává változott. Minden forradalmi indulat nélkül ismerte el a Jani fölebbvalóságát és nem is merte többé megszólítani.

Tizenkét éves volt, mikor varrómühelybe küldték. Jani már a harmadik gimnáziális osztály padját nyomta, roppant középszerű eredménynyel, midőn szegény Juczi reggeltől estig ült és varrogatott, vagy csikorgó téli hidegben, vékonyka kendőjét a fejére huzva, ormótlan skatulyákat vitt a kisasszony után. Délben pedig ott a kapu alatt bögréből ette az ö szegényes ebédjét az édesanyjával együtt és vénhedt komolysággal beszélgetett vele a szegény emberek témáiról. Ebben az időben igen ritkán látták egymást, ö és Jani. Ha Jani délben hazajött is az iskolából, félreforditotta a fejét és Firczákné alázatos jó napot ifiur-jára sunyin tolta a kalapját a szemére és mormogott valamit.

Egy szép tavaszi napon Juezival nagy változás történt. Kisasszony lett belőle. Megkapta az első heti bérét és azon vett magának fekete szalmakalapot. Úgy érezte, hegy ő most fiakkerbe is ülhetne, olyan elegáns. Pedig füzötlen dereka ferde volt, kopott vürhenyes-barna ruhája, melyre egy avult tunique-et rakott féloldalt állott rajta s minden lépésnél a rosszul begombolt tunique-en keresztül látszott a takarékosság czél- jából szürke klott-ból készült szoknyabetét. Nagy vörös kezein nem volt kesztyű és formátlan czipöi félre voltak taposva. A ruhájára tapadd czérna-sallangok száz lépésről elárulták a varróleányt, de ő büszkén ment végig az utczán s a Firczákné kapujába röstelkedve fordult be.

Nem ült az édes anyja mellé, mint azelőtt, hanem megállt a kosarak előtt és beszélgetés közben majd ebbe, majd abba nyúlt, hogy az arra elmenők vevőnek nézzék, a ki válogat. Ebédközben pedig letette a kalapját. Ha kalap nem volt rajta, nem röstelte az édes anyját.

?- 82 —

Scanned by CamScanner