Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)
Irodalmi rész
— A mikor nem kell tanulni, feljöhetsz hozzám, aztán együtt játszunk. — Jo, ha kedvem lesz. “ A k.is. Juczi határozottan gőgös lett, mig Jani távol volt. Valami koldusgőg töltötte el. ügy érezte, mintha Jani kérkedni akarna előtte az * ö gazdagságával és tudná, hogy ő szegény. Azért torkolta le minden szavánál. t bis ezentúl is folyton zsarnokoskodott fölötte. Ő az iskolában sokkal hamarább tanult meg irni és olvasni, mint Jani az ő nevelőjétől,- a rai arra a kijelentésre csábította, hogy az iskola sokkal drágább is, mint az otthoni tamulás. Janinak pedig iszonyúan imponált az iskola, melyről Juczi csodadolgokat tudott mesélni. Uzsonnát semmi áron sem akart elfogadni. Azt mondta, hogy ő nem éhes, ha enni akar, van neki otthon is uzsonnája. Ellenben fölényesen kijavította a Jani olvasási hibáit s az írásáról egyszerűen kinyilatkoztatta, hogy ilyen csúnya Írást egész életében nem látott. Semmin sem csodálkozott, semmi sem lepte meg. A szönyeges padló, a bársony székek, az üveg sallangos nagy aranycsillár mind elbóditotta az eszét, de nem mutatta. Úgy tett, mintha hozzá volna szokva az ilyen szobákhoz. Ha Jani valami uj holmiját mutatta neki, egyszerűen azt mondta, hogy neki is van ilyen otthon, vagy volt, de elajándékozta. Jani pedig mindent elhitt. így ment ez sok-sok ideig. Juczi Janinak mintegy második tanítója volt, de a mellett jókedvű játszótársa. Jani a nyáron mindig elment nyaralni, de mikor visszakerült, újra együtt éltek. Tartott pedig ez a barátság mindaddig, a mig Jani gimnázistává nem lett. Ekkorra minden megváltozott. Már előzőleg is Juczi gőgje és fölénye mindinkább ellanyhult, mikor pedig Jani először jött haza a gimnáziumból, teljesen elveszett és Jani került felül. Nagyon megnyúlt a fiú és vagy egy fejjel nagyobb volt Juczinal. Aztán az Ö feszes fekete harisnyáiban, elegáns kék, ezíistgombu öltözeteben es hetykén a feje búbjára vágott széles szalmakalapjával olyan úri jelenség volt, hogy szegény Juczi egyszerre csak érezte, hogy lógnak le róla az ő szegényes rongyai. És járván Jani iskolába, uj fin pajtásokat szerzett, a kik el-eljöttek hozzá. Kezdetben Juczi csak tartott velük, de alig egy-két összejövetel után érezte, hogy az ö helyzete a jómódú fiuk kozott roppant lealázó. Volt olyan is ezek között, a ki megvetöleg bigyesztette löl az ajkát s nem állt vele szóba. A'töhbi is idegenkedett tőle, sót Jani is úgy tett, mintha röstellené az ö eddigi hűséges játszótársát. Aztán ezek a fiuk mind erősebbek voltak nálánál és olyan tudós dolgokról beszéltek, a mikhez ő nem értett. Mértan . . . természetrajz ... azt sern tudta, mi fán teremnek. — 81 — Scanned by CamScanner
