Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)

Irodalmi rész

Jani busán nézett az ö csomagjára, melynek szétrepedt papirosán egy gombolós czipö oldala kilátszott, Juczi is sováron kacsingatott rá,

de erőszakosan megrázta a fejét.

— Add valami szegény embernek, nekem nem kell.

— Szedjük össze a cseresnyét — indítványozta Jani. #

A mire Juczi gőgösen felelt.

— Csak nem akarod megenni a piszkos cseresznyét r1 Hozok mást.

Hála Istennek, nekünk annyi cseresnyénk van, mint a királynak.

* *ч|

Janit’ julius elsején elvitték nyaralni s ezzel a mindennapos együttjátszásnak egy darabra vége szakadt. Midőn őszi esőzések idején vissza érkezett, Juczit tisztább ruhában és czipősen találta. A leány maga is sokkal komolyabb volt, nem kergetődzött az udvaron, hanem ott ült az édes anyja helyén a gyümölcsöt őrizve.

Jani egy kicsit félve nézett rá, nem tudta hamarjában, hogy ily hosszú idő múlva Juczi barátságban van-e még vele, vagy sem. Juczi pedig nagy komolyan szólt az ö kosarai mögül: „Kezét csókolom,

nagysága“, úgy a hogy az édes anyjától hallotta.

Megérkezvén, fönt az első emeleti lakásban Jani kérdezte az édes anyját:

— Ugy-e mama, most már megint játszhatok Juczikával?

— Ma még lemehetsz hozzá, rövid időre, de holnaptól fogva már szépen a szobában kell ülni és tanulni. Holnaptól kezdve a nevelő úrral leszel. Aztán csúnya hideg és esős az idő most, úgy sem mehetnél le.

Ha azonban jól viseled magad, akkor idönkint meghívhatod Juczit uzsonnára és akkor eljátszhattok idefönt.

Jani leszaladt a kapu alá és oda állt Juczi elé:

— Hát most te vagy a kofa?

— Mi közöd hozzá?

r

— En holnaptól kezdve a nevelő úrral leszek.

— En meg iskolába járok. Tizóráig mindig iskolában vagyok, az első A-ban.

— Jé, — mondotta Jani és elgondolkodott.

— Mi nyaralni voltunk, — kezdte azután.

— Itt is elég meleg volt, — válaszolt Juczi hetykén. ,

— Játszunk? — kérdezte Jani.

Majd ha meg jön a mamám, addig nem mehetek el.

— Kivel játszottál eddig ?

— Senkivel. Gyümölcsöt árultam. Mert én tudok már!

— Én meg veloczipéden jártam, de eltört.

— Mert ügyetlen vagy.

— 80 —

Scanned by CamScanner