Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)
Irodalmi rész
Magam művészileg okarinázok, 0 verhetné ehez tán a kla\ ért, Vagy czimbalmozna. Ez tetszik nekem. A hangját mindenek közt kedvelem. Bár drága hangszer! Néha, elsejen ^ (A füle mellett mozgatott kézzel hejehujázást jelez.^ Tiz, húsz forintom tisztán erre mén. Ha énekelni tudna, azt szeretném: > Csillagvilágos nyári éjeken, Mikor a hold az égen megjelen Az erkélyen, mig egymást átölelnénk, A szózatot kettősben énekelnénk, S minden dalt bár uj, bár ha vén A prímet ö és a szekundot én. Ha még ezentúl hímzést értene, Hogy névnapomra meglepjen vele, S befőttjeit egy hosszú télen át Bámulhatnám, miként maradt ily frissen. Sonkával adná mindig a teát, S a nyakkendőm megkötné gigerlissen, Oh mily boldogság lenne az nekem! Oh add meg ezt, óh add meg istenem! A háztartás legyen egy szép idyll, A milyent csak az erszényünk kibír : Három szobácska, pompás, függönyös; Az ablakban egypár vidám kanári; A padlón szőnyeg, olyan . . . különös! Meleg lágy pamlag s a konyhán egy Sári, Ki gyakran mondja: „Csókolom kezét,u S nem engedjük, mert ö kedvelt cseléd. f;r He jó is lesz: szemem, ha fölnyitom, 0 szól: я Jó reggelt édes kis papa!u S én mondom: „Szervusz kis mama! A kávé kész-e édes angyalom?“ „Kész, kész, — felel - csak tessék früstökölni, /. ágyban isszák vagy ki tetszik jönni?“ — 76 — Щ ' Scanned by CamScanner
