Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)
Irodalmi rész
„Az ágyban kedves, bájos feleségem.“ Az ágy, oly lágy s feküdni oly Öröm! Egyet-kettőt nyújtózni jót tesz nékem, S aztán talán én is felöltözöm. De jönnek majd az izgatott napok, Midőn a nőm súg s boldogan pirul; Szakértő gólyát lázzal kutatok, S eszmét cserélünk apró holmirul. — »Fiú, vagy lány? Avagy mi a siker?“ — — „Szerencsés ember! Két bájos iker!“ — Egyik fiú, mint én: szép gömbölyű! A másik lány, s mint anyja gyönyörű! r Ks csöndes, boldog, téli éjeken, Mig forraljuk az illatos theát, Az egyik bölcsőt majd én rengetem, Dalolva ö, a kedves másikát. S ha nőnek, majd a térdemre mászva, A fiú mondja: „Tátona letek“ — „Esz én szatáczné“ — affektál a lányka. Hah, mily kedves, két szép remek gyerek! Hol a mesés kincs szultán birodalmán, A melyért őket én cserébe adnám! Holló! hová ragadt a szárnyas képzelet! Legények álma mindig ily virágos. Ki mondja azt: „Valósítom veled“ Hiszen csak nő kell, ez az egy világos, — Miként leirtam, egyszerű, de bájos. De hopp! még egyet majd elfeledek: A hozomány! — Itt hajlékony vagyok. Mamára bizom ezt mint jó gyerek, S ha kérdez is, majdesaknem hallgatok. ^ Nekem mindegy a női hozományban, Akár ötven, nyolczvan, vagy százezer; Kétszázezer is a mai világban Rám nézve épp nem lenne nagy teher. FŐ az csupán, hogy nőm gazdag legyen! S a többi már magától is megyen. — 77 — Scanned by CamScanner
