Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)
Irodalmi rész
A vereshajnak ellenállni Meg épenséggel nem tudok. Az gyújt. Valami mesevári Boszorkánybáj alá jutok. Vereshaj! Édes istenem, uram! A borbélynál is dupla ára van! Szeretnék nőül egypár kékszemet, Mosolygó két szép búzavirágot, A mely szeliden rámnevet S havas rózsák közt integet. A barna szempárt is imádom. Ez régi vágyam, régi álmom. Két égő csillag a barna szeme. A rejtett tűz, ha benne fellobog, A szívem mintha mámort érzene. Vagy nobelspitzet, úgy dobog. (Merengve.) Egy kedvesem volt, tengerzöld-szemű . . . Szokatlan tán, de mégis nagyszerű. E két szem mély volt; mély, zöld s végtelen. _ Szerelmes lelkemnek tekintete, Hévvel vitorlázott e tengeren, De házasságra nem léptem vele. Lemondtam róla . . . mert muszáj vala: Mással szökött meg szivem angyala. 4 Ám volt szerencsém szürke szemhez is. A szürke szem mind kedves és hamis. Hová jártam e kedves szürke szemmel? Az állomásra. (Megvallom ezennel.) A rendez-vous-nk künn volt: az állomás, S a perronon, — mig jött-ment a vonat, Mint búcsúzok váltottunk csókokat, S ölelkeztünk, mint ottan ez szokás. Azóta minden bájos szürke szemre Paktáska, plaid (s egy nyakleves) jut az eszembe. Nőmtől különben semmit sem kívánok, Ámbár zenéhez jó lesz, hogyha ért. 7* — 75 — Scanned by CamScanner
