Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)
Irodalmi rész
Meguntam mindent nap es hold alatt. .És legjobban meguntam magamat. A földnek annyi szép leánya van, Közülök egy jut nékem is talán: Megnősülök és élek boldogan S lesz sógorom, ipám, napam, komám. De főképpen egy bájos feleségem, Akivel síromig elcziczázom szépen. Mindegy nekem, ha lány, ha özvegy. A lányok főképp tetszenek! Az utezán mindig nézem őket S a szivem gyakran megremeg. És mig a bajszom pödröm epedön, Sóhajtok: bár az, bár ez lenne nőm. így választok én némely délután A szépnemből kettőt-hármat-hatot, De sajnos egy szultán lehet csupán, S még sajnosabb, hogy ez nem én vagyok. • Ám most komolyan hozzálátok én! E naptól függ, hogy ne legyek legény. Mindegy nekem, ha szőke, barna, Karcsú, magas vagy alacsony, Ha Isten és ö úgy akarja, Lehet a házi angyalom. A szőke haj pikáns, regényes . . . Nekem ez tetszik végtelen! Kivált, ha finom, sárga, fényes, Aminöt csöndes éjeken * Az álom kertjén járva szerteszéjjel, Csókolgatok lázasan, szenvedélylyel. i)e a barna haj selyemhulláma Lehullva csipkés pongyolára, Tán még jobban szivemre hat. Az emeletről kandikálva csinos, boldog kis szobába, Láttam már ilyen szép hajat. ^ — 74 — Scanned by CamScanner
