Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)
Irodalmi rész
— Miféle halál? Hát a követek halála, he he he (és jóízűen nevetett.) A királynak is vannak eszméi, a kormánynak is vannak eszméi. Nekem is vannak eszméim. Azonfelül van népszerűségem is. S ha követválasztáskor odaállok valahova, a hova akarok, érted és a ki mellett akarok érted, akkor azé a mandátum, hékás. — Igenis, értem már. — A követválasztás azelőtt, mikor még én is szamár voltam és föllépegettem, mindig egy csomó terhet hozott a birtokra, most mindig levesz egy csomó terhet. Hát nem igazságos ez igy ? Mert velem kell a jelöltnek beszélni hm. Csakhogy ritkán van . . . öreg beteges hazafiakat szeretnék kapni, a kik gyorsan halnak egymás után . . . De már álmos is vagy, a mint látom aprók a szemeid. Eloltsam a gyertyádat? Itt a viz, ha inni akarsz, ott a csengetyü, ha valamire szükséged van. Vagy beszélgessünk még? — Nem, nem, elég lesz. Jó éjszakát . . . Mert hisz nekem is meg van már a mappám a János bácsi ábrázatáról. „Pesti Hírlap“ 111. szám. ЛllvSZdtlb HC172* — Monolog;. — Irta: Gárdonyi Géza. (Egy hírlap hátulsó oldaláról olvasva:) „Egy 28 éves fiatal ember, aki kétezer forint tiszta évi jövedelemmel rendelkezik, ismeretség hiányában ezen az utón óhajt valakivel megismerkedni, akit nőül is venne. Levelek és arczképek „Éljen a házasság“ czimmel „poste restante“ keretnek.“ (A lapot gondosan összehajtva zsebbe teszi.) Ez a fiatal ember én vagyok. Szabad-e élőszóval is Elmondani itt tisztelt angyalok, Hogy hirdetésem nem hamis. Komoly szándékkal léptem én e térre, S szavankint két krajczárt fizettem érte, Csakhogy a férji rangra szert tegyek. Meguntam már a nőtlen életet, A kis szobát, amelyben úgy lakom, Hogy mással este nem beszélhetek, Csak árnyékommal a fehér falon. ’ — 73 — Scanned by CamScanner
