Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)

Irodalmi rész

— Lehetetlen! szóit János bácsi jámbor képpel. Akkor hát nem is tudom. Átadtam a pénzt a postamesternek, hogy egy kormánypárti lapot rendeljen meg; az Ördög tudta jobban mifélét.

Még időnk se volt másra fordítani a beszélgetés rudját, mikor jött a postás egy köteggel az „Egyetértésiből.

— No hát itt a lap ! kiáltott fel az öreg ur élénken. S fölrakván a pápaszemet, egész találomra kihúzott egy számot s elkezdte olvasni a vezérczikktöl kezdve lefelé egész addig a sorig: „felelős szerkesztő: Csávolszky Lajos,u Élvezett. Izzadság csurgott az arczán, mig a harisnyát kötögetö Máli néni apróra vette velem a vidék összes eseményeit. Váltig vártam, mikor fog fólsziszszenni az öreg ur; „Ejnye, ezer ördög! Ez a postamester engem bolondá tett.u De nem. Szép csendesen letette a kiolvasott lapott és a pipáját kezdte tomögetni.

Én törtem meg a csendet:

— Nos, mit mond az újság, János bácsi?

— Kotyog. Ügyesen kotyog.

— Hát erre praenumerált ?

— Erre — felelte nyugodtan. És ezt felelte volna, bármelyiket kapja is. Azt felelte volna a „Magyar Állam“ láttára; azt a „Nemzetre“, azt a „Hírlapokra.“ Erre praenumeráltam, erre hát.

S mig ti jámbor ujságirók töritek a lejeteket bent a szerkesztői irodában, hogy megadjátok lapotoknak a helyes irányt, a tetszetős beosztást, beleöntitek az egyéniségteket, belelehelitek az üde hangot, addig az öreg ur kiveszi a csomagból az öt nap előtti számot és azt mormogja a végén, hogy elég ügyesen kotyogtok.

A terhek törlesztése.

Lefekvés előtt bejött a szobámba az öreg ur a gyertyával (a mit a néni otthon önt fagygyuból üvegcsövekbe) s elpanaszzlta, hogy nagyon sok a kiadás, a katonatiszt sokat költ.

— Behozza azt a jó sóvárnoki föld.

— Behozná öcsém, nem panaszkodom ellene. Bár ő se tenné. Nem is teszi; ámbár tehetné — mert nagy terheket tettem rá. Sok van rá betáblázva. S ezentúl már csak minden öt évben törleszthetek.

— Úgy! Minden öt évben?

— Akkora szoktam adni a terminusokat. De nem elég . . . Nem elég! sóhajtott föl szomorúan. Végem lesz öcsém, végem lesz, ha csak a szerencse különösen be nem ütne.

— Persze egy pár jó termés,

— Ej dehogy. Az nem segit. Hanem három-négy követ-halál még kiránthatna.

Scanned by CamScanner- 72 —