Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)
Irodalmi rész
68 Ebből is kitűnik, hogy Milinkovich százados tovább ment, sem mint kellett volna. Pedig meg kell jegyeznem még azt is, hogy Milinkovichnak még ennél is továbbmenő szándéka volt; úgy beszélt hogy majd a zsepcsei czitadellát egy fél századdal meg fogjuk szállani s tovább lovagolunk Vrandukba s esetleg Szerajevóba. Dobojban felszólított Milinkovich, kogy jelentésemet az ütközetről adjam be; ő azután a főhadiszállásra vonult. Azóta nem láttam. Augusztus 4-én még néhány eltévedt huszár gyalogosan, nyomorúságos állapotban és kivülök Dckleva főhadnagy érkeztek meg Dobojba. Századom reorganizácziója. végett, embereimmel Derventbe küldtek, a hol 106 Pécsről érkezett rezervistával egészítettem ki a századot. Egészségi okokból engem és századomat ezután Broodba helyeztek át, a boszniai ezredekhez többé nem is csatlakoztunk. Kitüntetésre ajánlottam Dekleva főhadnagyot, a ki a vaskoronarend III. oszt. jelvényét kapta; továbbá Varga őrmestert, Völggi századtrombitást, Bach közhuszárt, a kik a nagy ezüst vitézségi éremmel lettek kitüntetve. A kis ezüst vitézségi érmet Siklóssy, Bertics, Vadász és Schier káplárok kapták. Polgár közhuszár, a ki különösen kitüntette magát az által, hogy a csata tüzében átengedte lovát Milinkovich századosnak, semmit sem kapott ; ellenben az 5. horvát ulánus-ezred egy embere, a ki Milinkovich ordonáncza volt, a legnagyobb kitüntetést, az arany bátor- sági érmet nyerte, valószínűleg azért, mert földije volt a századosnak. Mint ezredsegédtisztünk Micsinyay főhadnagy nekem megirta, én is kitüntetésre voltam ajánlva; azonban a szerajevói bizottság törölte a nevemet. Azt hiszem, fölösleges mondanom, hogy kinek köszönhetem ezt. Gyiilölséget arattam. A sajtó, bár akaratlanul élesztette ellenem az elkeseredést, mert Milinkovich eljárását elitélte, mig engem felmagasztalt. Valószínűleg reklám csinál ásnak nézték ezt, pedig ez távol áll egy szerény tiszttől; ilyennel csak a „stréber“-?к élnek. Paczona István. * „Pesti Hírlap“ 111. szám. Egy magyar nemes és házatája. Bevezetés. Egy pár év előtt meghitt a nagybátyám, keömezei és sóvárnokf Soós János ur az ö „vendégszerető úri házához.“ (Ipsissima verba) falura. Megírtam neki, hogy elmegyek, de Váczra küldjön elibém kocsit, akkor és ekkor stb. Scanned by CamScanner
