Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)
Irodalmi rész
G5 kevésbé, mivel Milinkovich azt mondta nekünk, hogy ő bízik a maglajiak- ban s a fölkelökröl ugy nyilatkozott, hogy ezt a csőcseléket figyelemben gém érdemes részesíteni. Ugy látszott tehát, hogy Milinkovich véleménye szerint az útnak - Zsepcse felé való folytatása előtt nem volt semmi akadály s a menetet aug. 3-án reggel 6 órakor csakugyan el is kezdettük. Körülbelül 9 órakor a Limica-hánhoz érkeztünk ahol pihenőt rendeltem. Ezen pihenő alatt a szerajevói ut mellett húzódó fenyvesben folkelöket és redifeket (rendes katonák) pillantottam meg s közöltem Milinkovichal, hogy alighanem kelepczébe kerültünk; majd lefegyvereztetem azokat az embereket. Erre Ő a következőket jegyezte meg: — Senki se merészeljen a törököknek egy rossz szót sem szólani, vagy valakit elfogni; ha ezt valaki teszi, az illetőt azonnal föbelövetem. Senkit sem szabad provokálni! Milinkovich ezután nehány Zepcse környékéről jövő emberrel beszélt a kik szintén figyelmeztették, hogy Zepcse környékén van a fölkelők főserege s nem lesz tanácsos odamenni. Hogy a dolog mibenléte felől bizonyosságot szerezzek, Dekleva főhadnagyot szakaszával kémszemlére küldtem azzal az utasítással, hogy Zepcse irányában nyomuljon előre. Századommal lépésben követtem a főhadnagyot, utánunk két lépés távolságban jött Heideck főhadnagy a két elöfogattal. Dekleva főhadnagy csakhamar megérkezett a Ravan melletti utszoros torkolatához, a hol a fölkelők megtámadták. A huszárok leszálltak a lóról és ugy tüzeltek, de a harcz csak rövid ideig tartott, mert a kis huszárcsapat a túlnyomó erő elől kénytelen volt meghátrálni. Alig hogy a fólkelök soraiból az első lövés eldördült a kis huszárcsapatra; azon vettük észre magunkat, hogy a felkelők bennünket is körülvettek és búvóhelyükről tüzelnek ránk. Az első dolgom az volt, hogy az intendánst a pénztárral biztonságba helyezzem. Siklóssy káplár vezetése alatt 15 huszár fedezetet adtam mellé és elküldtem Magi áj ra, melynek lakossága állítólag méltó volt a bizalomra. Csakhogy ez nem ment olyan simán. A keskeny hegyi utón az előfogatokkal nem lehetett megfordulni; ki kellett fogni a lovakat és a kocsikat a magasba felemelve megfordítani es azután újra befogni a lovakat. „ Mindez a felkelők golyózápora közepette történt. Hogy ezt ellensúlyozzam és hogy hogy Dekleva főhadnagy visszavonulását fedezzem, megparancsoltam Chorinszky gróf főhadnagynak, hogy szakaszát szállítsa le a lóról és kezdje meg a tüzelést. Csakhogy ez a tüzelés, a lovasságiak alkalmatlan területen folyt s nem tarthatott sokáig, másrészt megkerüléstől is féltem. A szakaszt tehát ismét lóra ültettem és tiz ember elvesztésével megkezdettem a visszavonulást. Scanned by CamScanner
