Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)
Irodalmi rész
Masnap 9 orakor, de csakis rövid időre látogathatta meg a káplán feledhetetlen főnökét. A mély vallásosságu pap a szentségek fölvétele után még erősebb lett s a tiszta lélek leirhatatlan kifejezésével mondá: — Ne aggódjék kemény Ítélete miatt, 15 év vagy egy év, az mindegy, Ön szabad leszen s még jobb napokat fog látni. Én nyugodtan halok meg! Emlékezhetik ön hányszor vitt engem krónikus bajom a sir szélére, azt gondolom, a roham most igen erős s beleveszek. Elleneimnek szivböl megbocsájtok, hisz ők nem tudták, mit csináltak! Ezután átvette a káplántól a kis feszületet s a fehér kendőt, s igy folytatta: A feszületét visszahozza a porkoláb s megmondom majd a katonáknak, Jöjjenek szivembe, s a kendőt is visszakapja ön. Aztán keblére szorította s megcsókolta káplánját s ez volt végszava: — Imádkozzék érettem! A káplán távozása után Streith a porkolábhoz igy szólt: — Kifogytam erőmből, egész éjjel nem aludtam, tegnap dél óta nem ettem, félek, hogy nem leszek képes a vesztőhelyre kimenni, kérem, hozzon valami erősítőt. Hideg sültet s egy palaczk vörös bort hozott a porkoláb és Streith jó étvágygyai evett és ivott. Közelgett a végóra, de még ezen rövid időből is elkeserített néhányperczet egy szívtelen ember. Az akkori táborifőpap és lekéri apát Czigler — talán az áruló Czigler bogiári jegyzőnek rokona — volt az, ki megjelent a siralomházban s tudatta szegény Streithtal: miután Székesfehérvárnak sem püspöke, sem püspöki helynöke — ez időben — nincs, ö gyakorolja az egyházi hatalmat, kimondja reá az egyházi felfüggesztést s meghagyja neki, hogy mint halálra Ítélt katli. pap az egyházi Öltönyt tegye le s világi ruhában menjen a vesztőhelyre. E lelketlen s jogtalan eljárás lehetett a legfájdalmasabb csapás, mely nemes lelkét s érzékeny szivét érte. Vele, ki egyházilag fedhetlen, politikailag ártatlan volt, letétették az érdemmel viselt papi öltönyt s nyári színes öltönyben kényszerítették a mártírhalál elé menni. • Haynau kegyelméből a kivégzés öt helyett 11 órára halasztatván, ekkor belépett a kivégzést vezénylő kapitány s jelenté: — Plébános ur! itt az idő! Bámulatos nyugalma most sem hagyta el s indult gyászos utolsó útjára. A IV-ik számú pavillonból pár folyóson át a mostani fapiacz-felé fekvő udvarra vezették ki. Bevonult a csekély kiséret s a szerencsétlen áldozatot egy szemét- vagy szalmadombra helyezték. Mellette állott a pap s a porkoláb, szemközt vele az auditor, a vezénylő kapitány s nehány vadász. Az ítélet fel lett olvasva, a pap visszalépett s a porkoláb intette Streithot a letérdeplésre. Szegény! végképp ki volt merülve, már 5 Scanned by CamScanner — 41 —
