Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)

Irodalmi rész

Szegény Streith, ki ellen eddig a legcsekélyebb panasz sem emeltetett, kinek ne\ e sem lön fölemlítve, áldozata lett nemes lelkiiletének s paptársa iránti szerétének. A káplánt azonnal megvasalták s fegyveres katonák kisérték a plébániára a szükséges ruhákért. A káplán magához vett egy kis keresztet s egy fehér zsebkendőt, hogy legyen mivel szemeit bekötni, ha agyonlövik. Midőn a plébániából fegyveres fedezet mellett az utczára jöttek, az Összesereglett bogiári hívek valóságos fúriává változtak s a szelíd pásztort nemeslelkü jótevőt szidalmazták, s örömujongva gúnyolták. Ilyesmire csak a legdurvább nép képes. Ez a hála és köszönet a sok jótéteményért!

Foglyaink aug. 17-én útra keltek s pedig gyalog a dandár után. Égetően sütött a nap, rajtuk papi öltöny, egyik kezükben kézi táska, a másikban felöltő, s Csákváron át estefelé Zámolyra értek, a hol megháltak. Másnap folytatták utjokat Fehérvár felé, a hol aug. 19-én rögton- itélő törvényszéket állítottak, de mivel a vád nem nyújtott elég okot a statáriumra, vagy mivel a Jablonovszky dandárnak rögtön el kellett Komárom felé vonulnia, ügyük el lön halasztva, s tudatták velők, hogy Budapesten fognak rendes haditörvényszék elé állíttatni s aug. 21-én Budapest felé indították őket.

Az uj-épületben tisztességes helyiségbe szállásolták el Streith plébánost. Pőre rendkívüli gyorsasággal folyt le, háromszor állíttatott hadi törvényszék elé, s ő inkább önvádlást, mint Önvédelmet fejtett ki, kapa- czitálni akarta az auditort, a ki meghatva Streith ritka egyenes lelkü- lete által meg akarta őt menteni s mintegy szájába adta a kényszer általi védelmet, de ő azzal élni nem akart, s folyton védelmezte a függetlenségi nyilatkozatnak logikai voltát. Bogiári vádlóival soha sem lett szembesítve, az ö tanúit nem hallgatták ki, ellene semmit sem bizonyíthattak, mégis vesznie kellett, mert a vérengző Haynau úgy akarta, ki midőn meghallotta, hogy ismét két papot hoztak az uj épületbe, igy kiáltott föl:

— Diese Pfaffen sollen hängen !

1849. szept 4-én délután 4 órakor, szokatlan órában Streith és káplánja a hadi törvényszék elé lettek idézve itélet-kihirdetésre. König Mór káplán a második emeletről letekintve az udvarra, az őrséget fegyverben állva látta s hallotta, hogy a dobos hármas pauzában ad jelt, sejtette a halálos ítéletet, de Streith erre sem adott semmit se, s teljes nyugalommal mondá:

— Káplán ur! bérkocsin menjünk-e haza, vagy bevárjuk a kocsimat?

A káplán leverten válaszolt:

— Kedves plébános ur, mi nem fogunk többé hazamenni.

— Igaz, válaszolt Streith, ön tán nem, de engemet csak nem Ítélhetnek el.

Scanned by CamScanner

— 39 -