Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)

Irodalmi rész

teljesen logikainak találta az április 14-iki függetlenségi nyilatkozatot, de tettleg semmiben sem vett részt, s plébániáját soha el nem hagyta. A függetlenségi nyilatkozatot a káplán olvasta fel, a szónoklatot is ö tartotta, s csakis a nép felfegyverezésére vonatkozó parancsolatot magyarázta a plébános, t. i. Streith, az ö egyszerű jó leikével csak azt akarta a nép hasznára elérni, hogy ne egyenesitsék ki kaszáikat — mint azt a proklamáczió parancsolta — hanem, hogy a minden háznál meglevő vasvillába illesszenek hosszú nyelet.

Azonban csakhamar bekövetkezett a reaktio! Julius elején a győri, <£ aztán a komáromi vesztett csaták folytán elvonult a magyar sereg, s a Dunántúlba ismét német kormányzat hatott be. Haynau hírét vevén a komáromi kitörésnek, aug. 7-én erős dandárt küldött, herczeg Jablonovszky vezérlete alatt a fővárosba, s onnan Komárom felé. A dandár aug. 16-án érkezett Bicskére. A Budára gyakran bejáró bogiáriak értesülvén a német sereg közeledtéröl, még azon este megjelentek Bicskén a parancsnok előtt s elárulták a káplánt. A parancsnok elhatározta, hogy Boglár, Csákvár, Székesfehérvár és Moór felé veszi útját, s igy a panaszosoknak, azaz árulóknak a helyszínén Ígért elégtételt, mire az árulók még az éjjel teljes csendben hazamentek.

Augusztus 17-én 8 óra felé egy dragonyos kapitány s négy legény vágtatott be a plébánia udvarra és Streithot nem is említve a káplánt kereste és tudatta vele, hogy parancsa van őt letartóztatni, s Zámolyra, a dandár szállására kisérni. Ekkor előlépett Streith, s nemes lelkének egész bensőségével kérte a kapitányt — papi becsületének ünnepélyes lekötése mellett — engedné meg, hogy ő saját kocsiján, fegyveresek nélkül, kisérhesse el káplánját Zámolyra. A kapitány engedett és Csákvár felé távozott.

Boglár apraja s nagyja a föutczába sereglett s örömujongással fogadta a bevonuló osztrák dandárt. Az elöljáróság a községháza előtt, állott, s kérte a vezénylő ezredest, jönne be a tanácsszobába. Itt aztán megindult a vádak özöne a káplán ellen, miért is az ezredes utána küldött s letartóztatta csak azt engedvén meg, hogy haza mehessen némi ruháért, midőn a községházból kilépett, nem ismervén fői az ott álló osztrák tábornokot, nem is köszöntött, miért is ez Kossuth-kutyának nevezte őt. A káplán visszatérve a plébániára elmesélte jólelkü főnökének, hogyegy osztrák tábornok őt Kossuth-kutyának szidalmazta; s a nemes- lelkű plébános legott visszakisérte káplánját a faluházára s igy szólt a durva és káromkodó tábornokhoz: „Tábornok ur, állíttassa a vádlottat a törvényszék elé, de ne nevezzen egy papot kutyának, mielőtt tudná, vétkes-e vagy nein!“ A tábornok dühe tetőpontját érte s parancsold • Ezt is el kell fogni!«

Scanned by CamScanner

— 38 —