Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)
Irodalmi rész
Csak megmaradjon vele a szerencséje ezentúl is! Soha sem tartozott a tüzvérü fiatalság közé. Már mikor Fehérvárról feljött az egyetemre, nagyon gyanús szemmel nézte az ő politikai hitvallását a többi fiatal. Már az is gyanút keltett, hogy valaki még az „alma mater“ kebelében is oly pontosan járjon el az előadásokra, mintha még most is gimnazialista diák volna, s ha már ott van, ne csináljon gyűjteményt a statisztika tanárának aranymondásaiból, ne mókázzék a jogtörténet huszáros professzorával, ne faragja a padot a váltójogi órán s ne aludjék az osztrák magánjog előadásain. Az ilyen jogász nem lehet kifogástalan politikai jellem. Hát még mikor a „kis követek“ társaságát megcsinálták! Ott már aztán tisztára kiderült az egész helyzet. Ez a társaság a hires pozsonyi ifjúság mintájára alakult, megválasztotta elnökének Yisontai Kovács Lászlót, a későbbi háznagyot s játszott országgyűlést, a melyben mindenről szabad volt beszélni csak politikáról nem. S miután ez szigorúan ki volt zárva, mi természetesebb, minthogy a pezsgő vérű ifjúságnál érvényesült a „nitimur in vetitum“ s nyakig lakott benne a politikában, A képviselőháznak az a tanácsterme, melyben most a pénzügyi bizottság tartja a tanácskozásait, csak úgy harsogott a közösügyek tárgyalásától S mintha csak az ifjúság itt akarta volna kárpótolni magát azért, hogy apáikat oda lenn oly zsarnoki módra majorizálja a közösügyes többség: Ők viszont a közösügyeseket hagyták ide fönn szégyenletesen törpe minoritásban. A baloldal itt túlnyomó nagy számmal vala képviselve. Hatalmas ellenzéki tűz lobogott már akkor is Ugrón Gáborban, valamivel kevesebb Ákosban. Lukács Béla keményen tartotta a bihari pontokat s Bartha Miklós, Ногу Béla, Szeless Dénes, Schieffner Gyula, Csávossy Béla és még egy sereg lelkes ifjú, a ki ma a közéletben játszik szerepet, hatalmasan támogatták a két Kálmán, Tisza meg Ghyczy politikáját. Hegedűs Sándornak, a ki már akkor czikkezni kezdegetett a Hon-ban, még a két balközép pártvezér sem volt elég határozott hazafi, inkább Kossuth felelt meg az ízlésének. Pulszky Ágoston sem helyezte magát merev ellentétbe az önálló Magyarország lelkes championjaival. Csak Wekerle Sántlor feszitett velők szembe bátran: ö már akkor Deák hívének vallotta magát s hiába szavazták le mindannyiszor, ő újra meg újra emelte föl a letiprott zászlót. S még szövetségese is alig volt az egyenetlen küzdelemben, mert annak is, a ki oldalához állt? Görgey volt a neve. Sokkal többen lettek volna, ha csak maga van. Az „országgyűlési ifjúság társasága“, szintén földi alkotás leven, nem tarthatott örökké. Fölnevelkedtek a kis követek s megindultak, hogy feloszszák az országot magok között. De Wekerle előbb a külföldre ment s eutazta Svájczot, Franczia és Olaszországot s a mikor hazatért, be Scanned by CamScanner — 28 —
