Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)

Irodalmi rész

Az orvos hirtelen az ágy mellett terem, majd halk suttogás hallatszik, egyszerre a beteg felkiált:

— Megfuladok! . . . Ali! . . , Megf . . .

Iszonyú csend kö\ étkezik, melyet egy ideig a haldokló hörgése szakit meg.

Most az orvos az, a ki lehajol és hallgatózik. Végre halk hangon igy szól :

— Meghalt! . , .

*- A- leány kezei közé rejti arcát; megmozdulok helyemből, kiáltani

akarok valamit. De a tiszteletnek valami gyerekes érzése visszatart — és ö, a leány az, a ki engem megszólít:

— Beszélni óhajtanék Önnel . . .

Szeme könyekkel telt meg, de hangja szilárd. Úgy látszik, hogy daczol velem.

*

De azért teljesítem kívánságát, bevezetem a szomszéd szobába. Egy perczig szótlanul egymásra meresztjük szemünket. Most is ö szakítja meg a csendet:

— Bocsánatot kell öntől kérnem azért, hogy nem hivattam előbb .. .

Az ön nagybátyja föltétlenül vonakodott önt látni és állapotára való tekintettel engedelmeskednem kellett . . Egyébiránt az orvos is határozottan igy vélekedett . . . Higyje el, hogy szivemből sajnálom! . ..

— Elhiszem, viszonzám sértő nevetéssel.

Laura rám szögezte tekintetét — szeme sajátszerüen ragyogott, - abbahagyta a sírást.

— Meg fogja bánni ezt a nevetést! — mondá büszke hangon. Ez a nevetése gyáva ... Ha udvarias ember, úgy kötelessége lett volna engem előbb végighallgatni . . .

Ezekre a szavakra meghökkentem, noha tudtam, hogy ez sem egyéb képmutatásnál és méltósággal azt válaszoltam:

— Ám legyen! . . . kész vagyok önt meghallgatni . . .

Erre Laura izgatottan igy folytatta;

— Tudom, hogy. ön azt hiszi, hogy én Ön ellen intrikáltam az ön nagybátyjánál .’. . tudom, hogy ön képesnek tart arra, hogy nagybátyja szivét elfordítsam öntől ... és hogy elraboltam az ön öröksedét . . . tudom, hogy ön engem kapzsinak, hazugnak, eselszövőnek, nyomorultnak, alávalónak! . . . Pedig mind ebből egy szó sem igaz!

— Ön tehát nem örökli a hagyatékot? kérdém szomorú gunynyal.

— Ü igen, uram, én öröklöm ! . . . De e végből semmit sem tettem, a mitől a legfedhetetlenebb tisztesegnek vissza kellene rettenie. ... A inig veszély nélkül megtehettem, kertem az ön nagybátyját, hogy hivassa

— 93 Scanned by CamScanner