Székes-Fejérvári Naptár, 1892 (20. évfolyam)
Irodalmi rész
Ki tudja: nem volt-e igaza Péter János uramnak, mikor Boriskát azt a szép virágszálat, az ö egyetlen gyermekét Boros Pistával, a kékbeli Boros Pistával, a ki a maga négy lova közé szokott csergetni a hosszú suhogéval. összeeskette? Jussa mindenesetre volt hozzá, mert apja volt a leánynak; aztán meg az okoskodásának is volt egy csipet alapja: — bokrétának a virág, a lány feleségnek való. Szerelem ? kölcsönös ragaszkodás ? — Lári-fári beszéd! Olyan emberek találták biz azt ki, a kiknek nem volt más dolguk, minthogy szófián törjék az eszüket. Persze, hogy a gyereknép kap rajta! Hanem hát nem azért elsőrangú fazekasmestere Péter János uram az Újvárosnak, hogy ne tudné: miképen kell az agyagot hajlékonynyá tenni? Ért az ő vasmarka hozzá s azt tartja: a gyermek is csak agyag: — idomitani kellт — Lecscs-pacscs! jobbrul, balrul, ha megrökönyödött, — fazék lesz belőle. No hiszen csak vele ellenkezzék a kölyök! — Lecscs-pacscs! — asszony lesz belőle. — Négylovas legény az a Boros Pista. Marosa! — Aztán meg — szerelem ?.. . Szerettem-e én istenben boldogult feleségemet csak annyit is, mint a körmöm feketéje? — Pedig ezt te tudhatnád legjobban Marcsa. S kérdem: megbotránykozott-e valaha valaki a mi életünkön ? Ilyen s ehhez hasonló kérdéseket intézett feleletképen Péter János uram komaasszonyához: Vágó Marosához, a ki, mikor elígérte a leányt, kérdőre vonta az apát. Marcsa néninek nem adott az Isten gyermeket; Boriska keresztleánya volt, meg aztán meg is Ígérte az anyjának, mikor haldokolva kezeit szorongatta, hogy anyja helyett anyja lesz a leánynak, hát szerette is a szegény jószágot, mintha szivétől szakadt szív lett volna. Fejcsóválva vette észre Boriskán, hogy mióta vert feléje a mátkaság hire, eltűnt az arczárói minden rózsa; lassan, lassan halavány lett, mint a tej. Hanem azért csak szelíden beszélgetett Péter János urammal s azt gondolta: majd megszállja szivét a jó Isten! De, mikor a gyiirüváltás napján könyeitöl fuldokolva tántorgott be a kis kapun Boriska és nyöszörögve rogyott a Marcsa néni vállára — no, már akkor kiömlött az epe benne s keserűségének nyoma meglátszott azon a fazékon, melyre épen tulipánt akart pingálni piros, zöld festékkel. — Tulipán?! Az ám: sárkány, krokodilus; vagy mit tudom én mi? hanem tulipánnak édes anyja se nézhette volna. Scanned by CamScanner — 5G — M ев у a n у tánc!, Irta: Banna.
