Székes-Fejérvári Naptár, 1892 (20. évfolyam)
Irodalmi rész
— 48 — Jankó kicserélte őket, a lányokat tette az Öcséjei ágyálja, azokat meg a lányokéba, azután kilopabodott az istállóba. Ott is csak úgy voltak a lovak, a lányoké az istálló egyik oldalába, a legényeké meg az istálló másik oldalába. Jankó ezeket is kicserélte, azután lefeküdt, de már nem ért rá az álom. Itten a vén asszony, mikor kifente a kardot, belopakodott oda, a hol a fiatalok háltak, aztán a sötétben elvagdalta mind a 12 lánya nyakát, azt, hitte, hogy a vejjei-ét vagdalja, azután kiment az istállóba, ott is azonszerint tett a csikókkal, azután visszament, lefeküdt, elaludt. Mihentségesen pitymallott, Jankó felköltötte az öcséit, elmondta hogy igy s igy van a dolog! — Akkor hát csak menjünk, búcsúzzunk el minél hamarább a kapufától. Azzal aztán szépen lassan kilopakodtak az istállóba, ott lóra ültek, elmentek. Egyszer elérnek oda, a hol az ut 12 felé ágazik. Azt mondja Jankó az öcséinek: — Most már mindenik menjen, ki merre tud, én majd azon az utón megyek, a melyiket hagyjátok. Valamennyi elment hát, ki merre tudott, Jankónak a középső ut maradt. A hogy elindul a lovával, azt mondja az neki: — No édes gazdám, mig ezen az utón megyünk, se ne láss, se ne hallj, mert bajodra lesz! Nem is látott, nem is hallott Jankó egy jó darabig, hanem a hogy egy arany szál hajat meglátott az utszéliben, egybe mondta a lovának. — Édes gazdám megmondtam, hogy se ne láss, se ne hallj, de ha megláttad, hát vedd föl, — azzal tovább mentek. De alig hogy tovább mentek, Jankó még-meg egy arany kacsa- tollút látott meg, aztán ujfent oda szólt a lovának, hogy mi van az ut szélibe. Azt mondja a lova megint: — Édes gazdám megmondtam, hogy se ne láss, se ne hallj, de ha megláttad, hát vedd föl. Alig, hogy elhaladnak egy jó darabon, Jankó meg-meg egy aranypatkót pillantott meg az ut széliben s hogy a lova azt mondta neki vegye föl, Jankó azt is fölvette, tarisznyába dugta, azzal tovább mentek. Estére elérnek ők egy királyi várost, a legszélső háznál megállnak. Nem lakált ott egy eb, egy öreg asszonynál. Beköszönt Jankó s elmondja, hogy éjjeli szállást, meg szolgálatot keresne. Éjje^ szállást adhatok, mondja az öreg asszony — de szolgálatot nem, hanem adok helyette egy jó tanácsot, A királynak épen kocsisra volna szüksége, eredj el hozzá, próbálkozzál meg véle. Scanned by CamScanner
