Székes-Fejérvári Naptár, 1892 (20. évfolyam)

Irodalmi rész

Jveggvl hát összeszedte a sátorfáját, elment a királyi udvarba lóháton. Útközben azt mondja a lova:

De édes gazdám, ha boállsz szolgálni, csak úgy állj be, hogy én is ott legyek veled, mert máskép bajod lesz.

Megfogadta hat Jankó a szót, a lovát megkötötte az udvaron, maga pedig fölment a kastélyba. A király épen szemközre jött rá s azt kérdi tőle:

— Hol jársz te itt jó ember?- Szolgálatot keresnék felséges királyom.

— Beállsz-e kocsisnak?

— Be én. Csak egyre kérem felségedet, hogy a lovam is ott legyék velem az istállóban.

— Hát az meg hol van?

— Od' alá az ml varon.

Lemegyen a király megnézni, érdemes-e bekötni a többi mellé? De bizony azt mondta Jankónak, mikor meglátta:

— Már csak ne csúfítsd el vele az istállómat, adok inkább ingyen- barátságba7 egy jobbat.

Hanem Jankó nagyon kütelözkodött, hogy igy, hogy úgy, ö bizony nem válik meg tőle, ha szegény jószág vele volt a rosszban, legyen vele a jóban is.

Jól van, a király beleegyezett. Kapott Jankó minden estére egy font gyertyát, mert a világnak nem volt szabad kifogyni az istállóból.

Hanem Jankó, a hogy beesteledett, elvitte a font gyertyát, beitta. Hajnalban pedig elövette az arany szál hajat s a mellett puczczolta meg a lovakat.

Reggel a szobalány lelopakodik az istállóhoz meglesni, hogy már mint az uj kocsis hogy7 végezi a dolgát. Hát szerelmes Istenem, szeme, szája eláliott, mikor a knlos-likon benézett. Egybe fölment a királyhoz, elmondta neki, hogy mit látott.

A király hivatja hát Jankót.

— Mit parancsol Felséged?

— Nem egyebet, mondd meg nekem, hogy mi mellett puczczoltál ma hajnalban?

— Gyertya mellett.

— No ne tagadd Jankó, mi mellett puczczoltál?

_Mit türöra-tagadom felséges királyom, egy arany szál haj mellett.

— Eredj kát Jankó, — igy mondja a király — kerítsd elő nekem azt a leányt, a kié az az arany szál haj volt, mert ha nem. megöletlek.

Kimegy Jankó az istállóba, ott ráborul a lovára, aztán sir-rí.

— Mi bajod van édes gazdám?

— 49 —

Scanned by CamScanner