Székes-Fejérvári Naptár, 1892 (20. évfolyam)
Irodalmi rész
— Hallja-e kiéd apám aram, mi már szeretnénk megházasodni. Menjen el hát kiéd olyan asszonyt keresni, a kinek 12 lánya volna, olyan egykorásu*), mint mi. Jól van, az apjok elindul hát olyan asszonyt keresni, a kinek 12 egykorásu lánya volna. Beér egyszer egy királyi városba, ott legelőször is egy vén asz- szonynyal találkozik. Megszólitja s elmondja neki, hogy mi járatban volna. — No én nekem éppen van, mind a 12 egykorú, — mondja az öreg asszony, azzal bementek a házába. Mind a 12 lány ott ült a guzsaly mellett, fonogattak. A szegény embernek egybe megtetszett valamennyi. Ezeknél bizon’ jobb menye sem lehet soha a föld hátán, gondolta magában, oszt' egybe megkérte őket. Az öreg asszony beléegyezett a házasságba, azt mondta, ha a legényeknek nem lesz ellenvetésök, hát ő nem bánja a lakadalmat, hanem azt kikötte, hogy miután minden lányának van egy esik aj a, a vőlegények is szerezzenek maguknak egy paripát s azon jöjjenek a menyasszonyért. Itten aztán terminust tettek, már mint mához egy hétre, hogy majd eljönnek, azzal az ember reggel szedte-vette sátorfáját, hazament. Azt kérdi otthon aztán a legöregebb fia: — Talált-e apám-uram nekünk való leányt V — Találtam bizony — feleli az öreg — még pedig olyan 12 lányt, hogy beérhetitek velők, hanem szerezzen mindenitek egy-egy paripát, mert azon kell majd a menyasszonyért menni. Megszerezte hát a 12 fiú a paripát, ráültek, s elmentek az apjukkal az öreg asszony házához. Aztán hogy nekik is megtetszett a 12 lány, meg a lányoknak is a 12 legény, egybe papot hivattak s ellakták a lakadalmat. Harmadik nap este, — mert addig nem aludtak egy cseppet se — mindenikre ráért az álom, lefeküdtek. Egyszer csak éjszakának vadán felérez Jankó, látja hogy a kulcs-likon valami világosság süt be a másik házból (t. i. szobából). Benéz a kulcs-likon, hallgatódzik, hát lelkem teremtette, mit lát, mit hall ? A vén asszony egy nagy kardot fenegetett élesre, mellette meg egy aranybölcsőben, egy kis lány feküdt, a ki elnevette magát. — Eb az anyád! — igy kiált akkor a vén asszony — mit nevetel. talán, hogy a sógoraid nyakát elvágom?! No Jankónak se kellett egyéb, egybe visszament abba a szobába, a kibe ők háltak. Ottan meg úgy voltak az ágyak, hogy a ház egyik oldalában volt a lányok ágya, a másik oldalában a legényeké. Akkor *) Egy koros, egy korás, egy korás« vagyis egykorú. — 47 — Scanned by CamScanner
