Székes-Fejérvári Naptár, 1892 (20. évfolyam)
Irodalmi rész
Jankó, meg az aranyhajú leány. Mutatvány: btvánffy Gyula „Palócz Mesék a fonóból“ m. évben megjelent művéből. Volt egyszer egy ember a világon, a kinek egyebe sem volt, mint a felesége s ahhoz is csak olyan jeles napokon járogatott haza, mint karácsony, húsvét, máskor meg mindig az erdőben élt. Az asszony sokszor el-elkeseredett, hogy adna neki az Isten csak egy gyereket is, talán akkor az ura többet heverne itthon. Az Isten meghallgatta a szavát s adott neki egy gyermeket épen húsvét napján. Haza megy a szegény ember, hát soha ilyen örömet, mint ennek volt, mikor meghallja, hogy az ő házánál mi történt. De nem örült ám, mikor a másodikat hírül vitték, mikor meg mar a harmadik is meglett, szörnyen vakarta a szegény ember a fejét, hogy hát miből tartsa el ? Pedig igy ment ez tizenkettőig, akkor meg kapta magát, ott hagyta feleségit, 12 gyerebit, elfutott az erdőbe, vademberré lett. Az asszony felnevelte valahogy a 12 gyereket. Mikor valamennyien lábra kaptak, elküldte őket napszámba, aztán úgy élegettek ők valahogy, szegényesen. Azt mondják egyszer a gyerekek az anyjoknak: — Mondja csak nekünk édes szülénk, hogy van az, más gyereknek apja-anyja, mi meg az apánkat még csak emlegetni se halljuk kiédtöl, mondja meg nekünk, ha volt-e apánk, aztán ha volt, hát merre él vagy hal? Az anyjok elmondta, a 12 fiú meg elindult az erdőre az apját keresni, vittek magukkal egy messzely pálinkát, egy fél csizmát, meg két zsemlyét. Azt mondja Jankó a legöregebb üu, mikor az erdőre érnek: — Menjünk már most tizenkét-fele, aztán, ha elétaláljuk azt « lyukat, a kibe apánk lakál, adjunk hirt egymásnak, — azzal szétmentek 12 felé. Elé is találják a lyukat egy vén, nagy odvas fában, beleteszik a messzely pálinkát, félcsizmát, meg a két zsemlyét s elbújnak. Az öreg épen haza felé jött, egy nagy öleb mohát hozott magával, mert azzal élt. A hogy meglátja a pályinkát, egybe meghajtja, mert szerette, hanem a zsemlyéhez nem mert hozzányúlni, hát mohát harapott utánna. Meg- hajtja a pályinkát másodszor is, egyet harap utánna, aztán felhúzza a fél csizmát mind a két labára. De hogy nem tudott benne járni, hasra esett. Akkor a fiuk elöugranak, megfogják az apjukat, hazaviszik. Otthon aztán annyira-annyira, hogy a szegény ember három hét után megint megparasztult (megszelídült). Akkor elé áll a legidősebb fiú, Jankó: — 46 — Scanned by CamScanner
