Székes-Fejérvári Naptár, 1892 (20. évfolyam)

Irodalmi rész

Scanned by CamScanner

Megkeresztelte.

— Wie heiszt magát?

— Herepei Ferkó, méltóságos uram.

— .letzt, in dieser Zeit kein Herr a magyar, schreiben Sie nur: Franz Epei.

N agy r a vágy ás.

Két idegen nézi a Toldy Fercncz születésházát Budán, mely tudvalevőleg emléktáblával van ellátva.

— Vájjon az én halálom után tesznok-e táblát az én házamra? — kérdé az egyik.

— Tesznek hat. — feleli a másik, — az lesz felirva rá: „Itt egy üres szoba kiadó.“

A kerepesi útról.

— Uram, miért követ ön folyton engem?

— Mert igen csinosnak találom kedves kisasszony.

— Hiszen akkor , együtt mehetünk.

Koldus logika.

— Ugyan kérek egy kis segítséget.

— Hát maga miért koldul?

— Mert éhes vagyok.

— Miért nem dolgozik inkább?

— Mert akkor még jobban megéhezném.

Rendkívüli hasonlatosság.

— Tegnap a kávéházban egy urat láttam, a ki nagyon hasonlított hozzád.

— Lehetetlen!

_ Annyira hasonlított, hogy még öt forintot is kért tőlem kölcsön.

Bérkocsiban.

— Hé kocsis, a fedélen átcsurog a viz. Mindig igy szokott ez lenni ?

— Világért sem, nagyságos uram, csak ha esik?

— «7 —