Székes-Fejérvári Naptár, 1892 (20. évfolyam)

Irodalmi rész

88

A városligetben.

— Hogy egy pohár viz?

— Egy krajczár.

— Itt van, adjon vissza kilencz krajczárt.

— Nincs egy krajczárom sem visszaadni való, — hanem igyék az nr még kilencz pohár vizet s kvittek leszünk.

Gyöngéd szeretet.

Az állatkertben az oroszlánketrecz előtt egy házaspár álldogált.

— Te Miska!

— Nos?

— Mit szólnál hozzá, ha most kitörne ketreczéböl az oroszlán és engem megtámadna? — kérdezte az asszony.

— Hát jó étvágyat kívánnék neki, — felelte a férj gonosz mosolylyal.

Kereskedelmi stilus.

Egy fővárosi nagykereskedő segédet akarván fogadni, ezt siir- gönyözte egy ajánlkozónak:

— „Évi fizetés 600 frt, — lakás a 4-ik emeleten. Jöjjön.“

A segéd igy válaszolt:

„A lakás igen magas, a fizetés pedig igen alacsony. Nem megyek.“

A jő posztó.

Vidékiek vetődnek be egy fővárosi ruhakereskedésbe.

— Ezt a ruhát tessék megvenni, — ajánlja a kereskedő talán éppen a legrosszabb portékáját. Kitűnő szövet, eltart a világ végéig s még azután is lehet csináltatni belőle egy téli sapkát.

Változatosság.

— Nagyságos asszony, kérek egy kis alamizsnát, szegény sánta vagyok! — könyörög a koldus egyik uriháznál.

— Szemtelen egy ember! — kiáltott fel boszusan az asszony. — Hiszen ezelőtt egy héttel mint vak koldult nálam.

— Hja, tudja nagyságos asszonyom, — mentegetödzött a koldtis, — manapság a közönség változatosságot óhajt.

Scanned by CamScanner